Dol Guldur Átka [Hobbit, LOTR ff.]⚔️ Szünetel‼️

2.kötet I. Újra Találkozunk

꧁A꧂

Találkoztam Lady Galadriellel és éveken keresztül, de sikeresen megtisztítottuk az erdőt, és új neve Eryn Lasgalen lett. Dol Guldurt véglegesen elpusztította Galadriel úrnő, számomra nehéz volt megválni az erődítménytől, végül is ott nötem fel...

- Hogy érzed magad ? -kérdezte kedvesen Galadriel a munkánk gyümölcsére tekintve.

- Jól, csak azt kívánom bárcsak megmutathatnám Legolasnak is ezt, de ő már sosem jön haza. -horgasztottam le a fejem.

- *Ne légy abban oly biztos gyermek. Egyszer visszatér hozzád, csak legyen benne hited.

- *Tauriel sem tért vissza.

- Neki te adtál tanácsot, hogy mit tegyen, nem igazam van ? -fordította felém a fejét.

- De igen, viszont nem sikerült a mágiája. Az utolsó levelében azt üzente, hogy Kili testét Valinorba vitte magával.

Rossz volt az, hogy levélben kellett Taurielnek búcsút vennie tőlem. De tudom, hogy jó helyen van ahol boldog, és valószínű Kili is ott van vele. Bárcsak látnám, hogy minden jól alakult neki.

- Fáj neked, hogy barátaid messzi vannak, érzem benned.

- Egy kicsit talán, de megbékéltem vele. Jobban az fáj, hogy régi otthonom por képében fekszik előttem.

- Az otthon egy nyugalmas hely, ahová mindig szeretsz visszamenni. Dol Guldur romjai kétlem, hogy otthonnak nevezhető.

- Más hova nem tudnék menni. Jelenleg nincsen otthonom, nem is volt, és nem is lesz.

Amint kimondtam Galadriel egy levelet nyomott a kezembe amin egy tünde pecsét volt. De nem akármilyen tünde pecsét, ez Legolas pecsétje ! Te Szent ég, hát írt nekem. Galadriel elmosolyodott, majd mikor felnéztem a levélről, sehol sem találtam őt. Mintha köddé vált volna.

Leültem egy kőre és kibontottam a levelet.

-----------------------------------------------

Kedves Amaryllis Noblehope.

Hamarosan visszatérek a bakacsinerdőbe, most már Eryn Lasgalenbe. Örülök, hogy sikerült megtisztítani az erdőt, büszke lehetsz magadra, hisz ez nem kis feladat. Az évek alatt rengeteg kalandban volt részem, és minden egyes expedíció után ürességet éreztem. Mintha valami hiányozna a végéről. Ezért döntöttem úgy, hogy visszamegyek apám barlangjaiba, és teszek róla, hogy visszafogadjon téged.

- Legolas Greenleaf.

-----------------------------------------------

Ennél jobb hírt már nem is hallhattam. Így hatvan év után találkozom vele, kíváncsi vagyok, hogy felhozza -e a háború végén való történést. Elvégre én csókoltam meg őt. Már tűkön ülök Szöszi érkezését várva.

Az nap egy fán aludtam, köpenyemet ráraktam egy vaskos ágra és elaludtam. Az álmomban megjelent Szauron, és az egy gyűrű. Érdekes... egy hobbittól vette el. Aztán egész Középfölde lángokban állt. Ha ez a jövő kösz nem kérek belőle.

Az éjszaka közepén arra keltem fel, hogy valaki az arcomat simogatja. Kihúzzam a köpenyem magam alól, és rászorítottam az idegenre. Viszont meglepetésemre Legolas volt az.

- Szöszi ? -kérdeztem meglepetten.

- Igazán leállhatnál már azzal, hogy folyton megakarsz ölni mikor megleplek. -nevetett Legolas.

Végig nézett a ruhámon és elmosolyodott.

- Szóval már Fekete Hanga stílusban segíted Középföldét ? -mosolygott.

- Igen, Dol Guldurban találtam még mielőtt leromboltuk volna.

Szöszi lemászott a fáról, és lehúzott engem is a lábamnál fogva.

- Az apámmal még beszélnem kell, addig nálam aludhatsz.

- Tudom is hol kell bemenni, hogy ne vegyenek észre. -mosolyodtam el cinkosan.

꧁L꧂

A lány érdekes módon tudta hol van a titkos bejárat. Biztosan járt már itt tilosban az évek alatt. Végül is láttam a fa alatt egy üres boros üveget. Végig suhant Amaryllis a keskeny folyosókon és valahogyan kilyukadt az én hálószobámban.

- Látod, nem is olyan nehéz ide találni.

- Eszméletlenül tudsz tájékozódni ide lent. Van pokrócom a szekrénybe, majd én alszok rajta.

- Legolas, jobb ha én alszok ott.

- Begörcsöl a hátad !

- Az előbb egy fán aludtam volna !

- Jó ez igaz, de akkor is neked kellene az ágyon aludni. -ragaszkodtam.

Egy jó darabig veszekedtünk azon, hogy ki aludjon az ágyon. Végül beadtam a derekam és én aludtam az ágyon. Habár továbbra sem tetszett az, hogy Amaryllis távol van tőlem. Annyira szeretném érezni az illatát, és hogy közel van hozzám. Egyszerűen biztonságban akarom őt tudni, hogyha felkelek akkor lássam őt. Mit meg nem adnék azért, hogy reggelre itt kössön ki mellettem. De ez sosem történik majd meg.

Ezek ellenére Amaryllisnak rémálma volt. Nem akarom tudni mi volt olyan szörnyű, hogy mellém kellett bújnia. Gyorsan elaludtam mellette, bár nem akartam, hisz így nem tudok figyelni rá.

A korai napsütésre keltem fel. Oldalra néztem, és Amaryllis mélyen aludt. A takaró csak a derekáig volt rajta. Lassan fordult a hátára, egyik keze a hasán pihent, másik pedig a feje mellett. Gyönyörű szőke haja az egész párnát beterítette. Teljesen elvarázsolt. Megpróbáltam lassan és óvatosan közelebb bújni hozzá, de felébredt.

꧁A꧂

Legolas felkelt és közelebb jött hozzám. Mikor már hozzám ért a lába akkor szimplán átkaroltam őt, és az egyik lábam ez övére helyeztem.

- Jó reggelt. -mondtam rekedtes hangon.

- Aludj vissza, még korán van. -mondta lágy hangon, és egy puszit nyomott a homlokomra.

Na ez új. Tudtommal a párok szoktak ilyen nyálas dolgokat csinálni, de be kell valljam tetszett is. A hasam újra táncolt, amit Galadriel pillangóknak nevezett. Neki is elmondtam a Legolas ügyemet, annyit mondott rá, hogy:
"Hm... fiatal szerelem."
Mi van ha nem szerelem ? Mármint, egy tünde csak egyszer érezhet igaz szerelmet, ha az az érzés elmúlik, örökre átkozott lesz...

Ez átkozott, az átkozott, itt már minden átkozott ! Már lassan én is az vagyok. Viccet félre téve, nem mondok hülyeséget.

- *Ébren vagy még ? -simította meg a hajam Szöszi.

- *Igen, mi a baj ?

- Baj ugyan nincs, de lenne egy kérdésem...