Dol Guldur Átka [Hobbit, LOTR ff.]⚔️ Szünetel‼️

V. A Tea Party

- *Mennem kell, jó volt veled időt tölteni, Lindir.

- Veled is, Amaryllis Namys lánya.

- A Namys lánya lemaradhat. -mosolygott.

Amaryllis távozott, de nem a hálók felé. Hanem az istállókhoz indult. Mit akarhat ott?

Végig követtem, aztán megfordult, és felfedett engem.

- *Tudtam.  -tette csípőre a kezét.

- *Még is hogyan ?

- Az egy dolog, hogy könnyűek a lépteid, de nekem túl jó a fülem. Minden is hallok.

- És még mindig mozgatod a füledet, ha érzékelsz valamit a közeledben. Tudhattam volna.

- Nem értem, miért követsz mindig amikor Lindirrel vagyok.

- Mert... Érdekelt. -vontam meg a vállam.

Hosszú csend követte a mondatomat. Jobbnak láttam elmenni, így hát megtettem.

꧁A꧂

Aztán csak úgy szó nélkül elsétált. Nekem kéne így elsétálnom, nem neki.

Mivel már egy napja itt vagyunk, meg kellene látogatnunk a "váratlan vendégeket", ahogy Elrond úr nevezte őket. Legalább is én... én meglátogatom őket.

Nem volt nehéz rájuk találni, éppen ettek. Ami nálunk, tündéknél, nem szokás még ilyen időben.

- Egy újabb tünde a láthatáron, Kili, ez most egy nő, itt a lehetőséged pajtás ! -mondta egy fura kalapos törp.

- Marha vicces. -mondta az előbb említett törp, Kili.

Közelebb sétáltam hozzájuk, mosolyogva. Igyekeztem kedvesnek látszani, mert általában nem ez az első benyomásom. Főleg nem a törpöknél.

- Én nem rég érkeztem ide, ahogyan ti is. A törpök mit keresnek errefelé ? -kíváncsiskodtam.

- Mi megyünk a... -nem fejezte be a mondatát, mert egy szőke törp befogta a száját.

- Nem szabad elárulnunk az úti célt holmi tündének, Ori.

- Holmi tünde ? Te tényleg nem kedveled a fajtánkat. -ültem le egy székre.

- Nekem nincs bajom az tündékkel, de a vezetőnknek annál inkább -mondta egy ősz hajú törp.

- És ki a vezetőtök ? -kérdeztem.

A törpök egymásra néztek és bólintottak. Ezt sem szabad tudnom? Eddig nem sokat beszélgettem törpökkel, de tényleg ennyire titokzatosak ?

- Tölgypajzsos Thorin a vezetőnk -mondta egy csillaghajú törpe.

- Hogy hívják kegyedet ? -kérdezte megint az ősz.

- Hát, előbb nekem kellene tudnom a ti neveteket -mondtam.
- Csak úgy nem mondom meg a nevemet idegeneknek. -kacsintottam.

Aztán a törpök egytől-egyig bemutatkoztak nekem. Mindegyik meghajolt előttem, ami jól is esett, de feleslegesnek is véltem. Nem vagyok én nemes.