Dol Guldur Átka [Hobbit, LOTR ff.]⚔️ Szünetel‼️

XI. A Szerelem Új Foka

Becsuktam a szemem és már hányingerem lett az eséstől. Majd egyszer csak minden elmúlt és lassan kinyitottam a szemem. Újból ott ültem ahol eddig, csak Legolas nélkül. Elaludtam ? Az előbb említett tündét láttam sétálni felém.

- Hiszen te sírsz. -hallottam meg Szöszi hangját újból.

Most egy látomásom volt ? Jobb ha máshogyan kezdek bele a beszélgetésbe.

- Csak tudod az édesanyámon gondolkodtam, kaphattam volna még egy kevés kis időt vele. De biztosan a sors így akarta. -szipogtam.

- Nekem nem sok okom van arra, hogy sírjak az enyém miatt. Nem is ismertem.

- De Legolas, több okod van sírni érte mint nekem. Te nem ismerted, én viszont igen. Csak annyi baj van vele, hogy nem emlékszem rá annyira. -próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra.

Szöszi leült mellém és velem együtt nézte a csillagos eget. Legalább már nem ugyan az az esemény forog, szóval nem fogok meghalni. Szuper...

- Már rég megszerettem volna kérdezni tőled Amaryllis. -fordult felém.

Te jó ég ! Nem, ezt nem kérdezheti meg tőlem. Mit tegyek ?! Pánikolva nem tudtam másra gondolni csak...

Hirtelen megcsókoltam Legolast.

Kellemes volt. Soha nem éreztem még ilyet, gondolom ezt nevezik boldogságnak. Aztán elhúztam magam tőle, mert a kelleténél is sokáig csókolóztam vele.

-Ez még is mi volt ? -törölte meg a szájat.

- Nem tudom, csak úgy jött. De ezt jobb ha elfelejtjük. -aztán gyorsan elrohantam a helyszínről.

Micsoda egy idióta vagyok. Én megcsókoltam a herceget. Mi van ha valaki meglátott ?

- Idióta vagyok. -vertem a kezemet a homlokomhoz.

Már ezen úgy sem változtathatok, ha megtörtént, akkor megtörtént. Visszamentem a palotába, és arra eszméltem, hogy az őrök kiáltoznak.

- *Megszöktek a törpök, megszöktek !

- Te... jó... ég.

Amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam a pincébe, mivel más kijárat nincs a palotából, szóval nem mehettek más merre. Már mire odaértem Tauriel és pár aktona a hordók hűlt helyét bámulták. Ezek a törpök bemásztak a boros hordóinkba ?! Fuj...
Kiszaladtunk ahol már a törpökkel telített hordók úszkáltak a folyóban. Tömérdek mennyiségű ork akarta megölni a őket.

- *Most mi lesz ? -kérdeztem Taurielt.

- *Nem hagyjuk, hogy megöljék. -mondta és előre szaladt.

Megfújták a kürtöket és becsukták a folyó kapuját. A hordós törpök csak úgy sorakoztak fel. Rájuk egyébként se nagyon koncentrálhattam, mert mondjuk éppen leakarják vágni az orkok a fejem.

Az anyám fegyverével igen jól bántam. Könnyen lehetett vele elvágni a torkokat. Tauriel és Legolas az íjjal bánnak jól, én magam a kardra szavazok.
Egészen magabiztos voltam a harcban, addig míg meg nem láttam Bolgot. Az ős ellenségem. Wyrran azt mondta, hogy vele kell mindig edzenem mert ő "jó kihívás a számomra". Minden egyes alkalommal veszítettem, egyszerűen kétszer akkora mint én !

- Amaryllis ! -kiáltott nekem Tauriel.

Megfordultam és egy ork ugrott rám a buzogányával együtt. Nem tudtam gyorsan reagálni rá. Itt a vég, de Legolas megmentett. Már majdnem érte az orromat. Megköszöntem Szöszinek egy bólintással, majd tovább harcoltam.

- Áh ! -kiáltott fel fájdalmában Kili.

Tauriel elfelejtette egy pillanatra, hogy egy csata kellős közepén van, mert az íját lesüllyesztette a lába mellé és a törp nyomába nézett. Majdnem őneki is vége lett. Viszont Tauriel ügyes, nem úgy mint én. A kis emberek sikeresen kinyitották a kaput, és most Esgaroth felé haladnak, azaz tóváros felé.
Mi még az orkokat kitakarítottuk a körzetünkből is visszamentünk a palotába.

꧁L꧂

Egy ork életét meghagytuk, és kifaggatjuk az apám társaságával együtt. A nyakához szorítottam aa tőrt és úgy bírtam rá a beszédre. Azt mondta, hogy az egyik törpöt meglőtte egy morgul nyillal. Még az orkok felkeléséről is nyilatkozott. De egyszer egy igen érdekes mondat hagyta el a száját.

- Az ellenségetek itt van a köreitekben. Idő kérdése amikor visszatér hozzánk a Fekete Hanga.

- Miért hagyta abba az öldöklést az a férfi ? -kérdezte az apám.

Nemválaszolt neki az ork, csak elkezdett gonoszan mosolyogni.

- Beszélj ! Vagy ez az ocsmány fejed lekerül a helyéről.

- Nem rég megszökött a nő. -mondta a hangsúlyt a nőre téve.

- Hogy néz ki ? -kérdezte az apám.

- Szőke hajú tünde. Angamar boszorkány hercege szemet vetett rá, de annak a nőnek hideg szíve van. Más nem is érdekelte csak a harc, és az otthonunk visszaszerzése.

- Ez soha nem volt az otthonotok ork.

A bestia elkezdett fekete nyelven beszélni, amit mi természetesen nem értettünk. Mielőtt még jobban kikérdezhettük volna az apám levágta a fejét.

꧁T꧂

Gondolkodtam egy keveset Kilin. Ő volt az első aki iránt éreztem valamit. Utána kell mennem ! Ezért elindultam a folyó mentén. Hamar meg is találtam azt a helyet ahol a törpök Tóváros felé vették az irányt. Viszont megzavart Legolas és Amaryllis jelensége. Lassan hátrafordultam.

- Tauriel, nem vadászhatsz szomjas orkokra egyedül. -mondta Legolas.

- De nem vagyok egyedül. -mosolyogtam.

- Tudtad, hogy eljövünk utánad. -jelentette ki Lissy.

Legolas és Amaryllis felsétáltak mellém.

- A király dühös. Az apám hatszáz éven át óvott téged, de te megszegted a parancsát.

- *Gyere vissza velünk, Tauriel.

- *Én nem megyek. Ha elmegyek akkor magamnak nem bocsátok meg. -léptem egyet előre.

- A király sosem hagyta, hogy orkok járkáljanak a földünkön, de ennek az ork hordának megengedi, hogy megölje a foglyainkat.

Legolas elkezdte mondani, hogy már pediglen ez nem a mi harcunk. De igen az ! Ugyan abban a világban élünk mit a többi, és nem harcolnánk a gonosz ellen ? Ez nevetséges. Sikerült meggyőznöm Legolas, hogy menjünk és segítsünk a törpöknek, Amaryllis már az elejétől fogva benne volt a dologba.

───── ⋆⋅☆⋅⋆ ─────

buenos días my fellow readers⚔️

Na vajon mi lesz Tóvárosban... Talán Amaryllisnek lesz egy újjabb látomása ? Nem spoilerezek, de valami nagy dolog fog történni.🤭