Dol Guldur Átka [Hobbit, LOTR ff.]⚔️ Szünetel‼️

2.kötet VIII. A Vízió

꧁L꧂

Ezen még én is meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy én ilyet tennék. Már régóta rágódtam ezen, de most már megtettem. Kicsit jobban érzem magam, mintha egy kő esett volna le a vállamról.

Viszont ez olyan varázslatos volt számomra. Elhúzódtam tőle, és vártam a reakcióját.

- Ez most hogyan jött ? -kérdezte Amaryllis zavarodottan.

- *Én... fogalmam sincs.

- *Nem számít igazán, csak az, hogy tetszett. -mosolygott, majd felállt és elszaladt.

Ez most jót, vagy rosszat jelent ?

Teljesen összevagyok zavarodva. Ez volt az első csókom, ha azt a kis dolgot nem számítjuk bele az öt sereg csatája után. De most rájöttem, hogy bármely pillanatban meghalhat Amaryllis hisz ő cipeli az elterelő gyűrűt. Mit tettem, miért szerettem belé ?!

꧁A꧂ Egy kis időmúlással.

Lefeküdtem aludni és szinte egyből egy látomásba kerültem. Thranduil barlangjaiban voltam. Minden igazinak tűnt, de ez mégsem olyan mint amilyen látomásaim szoktak lenni. Azokban sosem tudom, hogy az-e a valóság vagy nem, de itt tudom, hogy ez csak egy álom szerű látomás.

- Amaryllis, gyermek. Mit tettél ? Az én fiam sokkal jobbat érdemelne egy közönséges erdőtündétől. -hallottam meg Thranduil hangját.

Szavai mélyen hatoltak a szívembe. Tudom, hogy ez nem valóságos, de nekem akkor is annak érződik.

- Felség, én már nem vagyok csak egy közönséges erdő tünde. Már a varázslat a birtokomban van és...

- Engem az nem érdekel ! Nem származol nemesi családból, akárhogy is Noblehope a neved.

- Miért vagyok ebben az álomban ?! Csak azért, hogy eltántorítsam magam ?

Hirtelen Thranduil átváltozott Wyrranra, és megint Dol Guldur hideg falai közt találtam magam. A rossz emlékek visszajöttek és már szinte marták a testem... szószerint mivel a vágások és sebek szintén megjelentek testemen.

- Szervusz, lányom. -szólalt meg Wyrran.

- Ne hívj így !

- Miért, hisz te is apának neveztél.

- Az még akkor volt amikor kimostad az agyam, de már megváltoztam és ellen tudok állni neked.

- Oh pedig nem úgy tűnik. -közeledett hozzám.

Az emlékek, a fájdalom, a szenvedés mind marta a bőröm. Már a lábamon sem bírtam állni. Leestem a hideg kő padlóra és keservesen sírtam. Nem tudtam abba hagyni. Borzasztóan fájt, de nem csak belülről, hanem kívülről is.

- Állj fel ! -mondogatta Wyrran újra és újra. Csak úgy mint régen amikor hasonló történt.

Egy hatalmasat ordítottam és visszakerültem a való életbe. Legolas aki mellettem feküdt felriadt erre.

- Mi az, mi történt ? -nézett végig rajtam hirtelen.

Nem tudtam neki semmit mondani csak elkezdtem sírni. Brávó, hogyan bőgj életed szerelme előtt... szuper.

Gimli, Neldor és Aragorn besiettek hozzánk, mind kérdőn néztek Legolasra kinek karjaiban ültem.

- Mi történt ? -kérdezte Aragorn suttogva.

- Nem tudom, így kelt fel. -mondta Legolas szintén suttogva.

- *Ez Vermina átka. -jelentette ki Neldor és a könyvért nyúlt amit még együtt hoztunk el a könyvtárból.

- *Átok ?

- *Igen, Vermina az álmok és rémálmok Félistene. -ült le komoly tekintettel.
-Ha valami olyat teszel aminek nem szabadott volna megtörténnie, akkor az átok rád száll és régi, borzasztó emlékeket hoz fel álmodban. Víziónak is nevezheted.

- De hisz Amaryllisnek nincsennek emlékei. -mondta Aragorn.

- A múltból csak is Wyrranra emlékszik és a fájdalomra amit átélt az "emlékei törlésének" végrehajtásában.

Legolas szorosan átölelt, éreztem teste melegségét, ez biztonságot nyújtott számomra.

- Ez az átok meddig tart ? -kérdezte Legolas.

- Addig míg Vermina óhajtja, de ettől vannak kegyetlenebb dolgai is.

- Mint például ?

- Egy nem létező emléket beilleszt a fejedbe és arról meg vagy győződve, hogy az igaz. És az is, csak mások nem tudnak róla. Tegyük fel, hogy azt mondja, hogy gyereked fog születni, akkor az is lehetséges, hogy várandóssá tesz.

- Vermina jobb lenne ha nem létezne, csak bajt okoz. -mondta Gimli.

- Ne mond ezt ! Még te is a csapdájába eshetsz.

- Várjunk, és ti ezt a Verminát akarjátok meglátogatni ? Biztos, hogy nem engedem Amaryllist oda. -mondta Legolas felháborodva.

- *Majd ő eldönti ha jobban lesz.

***

Nem tudtam beszélni egész este, csak bólogattam Legolasnak aki folyton csak kérdezgetett. Aludni ugyan nem mertem, de aranyos volt végig nézni ahogy Legolas teszi azt, bár mondta, hogy ő fenn marad egész éjjel és vigyázni fog rám. Ahhoz képest itt szuszog mellettem.

Amint felkelt a nap elbúcsúztunk a tündéktől, kik palásttal jutalmaztak meg minket. Mindegyikünk sorba állt, és Galadriel úrnő mindenkinek adott egy tárgyat ami majd megvédi a csapatot a közel jövőben... velem ellentétben. Nekem az elterelő gyűrűt adta a nyakamba.

Utunk a vízen vezetett napokon keresztül, de megálltunk mikor egy vízeséshez értünk.

- A csónakokat elrejtjük, innentől gyalog megyünk tovább. -mondta Aragorn aztán pedig Gimli elkezdett püffögni emiatt.

Körbe néztem az erdős részen, pár szobor és emlékmű, de még is valamit érzek a levegőben. Valamit ami nem hiszem, hogy jót akar, de lehet csak a gyűrű jelenléte az oka.

───── ⋆⋅☆⋅⋆ ─────

buenos días my fellow readers⚔️

Kissé kezd lankadni az írásom, tudom. Az ötletekből is kifogytam... lehet tartani fogok egy kis szünetet. Majd elválik, addig is mindenkinek jó hétvégét.☺️❤️