Bátrak földje oneshots[KÉRÉST ELFOGADOK]

🍇Torzsa Sándor #10

Idő: 79. rész után

Főszereplő: Louisa Berger

Sándor hosszas utazás után érkezett Svájcba, a méretes kúriához, ahol öten fogadták. A férfi mindenbizonnyal a sweizer volt, akinek bort kell készítenie, a többiek pedig feltehetőleg a családja. Ám, mikor a férfi, németül kezdett beszélni, kicsit lefőtt.

– A bácsikám üdvözölte magát, és bemutatkozott. Leon Bergernek hívják. Én az unokahúga vagyok, Louisa Berger – mosolygott az egyik lány.

– Hogyhogy beszél magyarul? – Ez volt az első kérdés, ami Sándor eszébe ötlött.

– Édesanyám magyar volt.

Ezt követően végig Louisa fordított neki.

– A birtok végében kezdődik a szőlő, amit nemrég vásárolt meg. A domb tövében van egy kis ház. Az lesz a magáé. És a bácsikám kéri, ha kimegy a szőlőbe, mindig küldessen érte, hogy tanulhasson valamit.

– Szeretne hajnalban kelni? – mosolyodott el Sándor, mire Louisa felkuncogott.

– Hát, ha ő felkel, én is fogok, mert csak én beszélem a magyart.

***

– Van valami kérdése? – tudakolta Louisa, Sándor szállásához érve.

– Az nincs, de nem kell cseléd.

– A lány töri a magyart, megértik majd egymást. Ráadásul mindkettejüknek jó lesz. Magának jól jön otthon a segítség, mert sok dolga lesz a szőlővel, a lány pedig fizetséget kap a bácsikámtól.

Sándor sóhajtva bólintott.

– Rendben... A szőlőt megnézhetem?

– Természetesen. Sőt, szinte kötelező – kuncogott Louisa. – De ha innentől boldogul, mi megyünk is, nézzen csak szét a házban, a szőlőben, ahol csak szeretne.

– Köszönöm a fordítást. Majd... igyekszem a némettel.

***

~Louisa

Sándor sok időt töltött a szőlőben, úgy tűnt, ott otthon érzi magát. De mikor volt szabadideje, gyakran beszélgettünk.

– Megkérdeztem már, honnan tud magyarul? – tudakolta egyszer.

– Igen. Édesanyám magyar volt. Betegségben halt meg. Még az alpesi levegő se gyógyít mindent... apám pedig vadászbalesetet szenvedett. Így a bácsikámék befogadtak.

– Fogadja részvétem.

– Köszönöm. Még elég kicsi voltam, nem emlékszem annyira rájuk.

Úgy tűnt, nem tudta pontosan, mit mondjon.

– Mikor készül hazalátogatni?

– Azt nem tudom. Mivel még nem épült meg a vasút, hetekbe is beletelhet. Hosszabb lenne az út, mint az idő, amit ott tudnék tölteni.

– Kár. Biztos hiányolja a családja.

– Az biztos, de egyelőre nem tudok hazamenni.

Kedvesen mosolyogtam rá, ami kicsit őt is felvidította. Csendben ültünk egymás mellett a kis konyhaasztalánál. Mindkettőnknek járt valami a fejében, de úgy tűnt, egyikünk sem meri kimondani.

– Louisa... – kezdte végül Sándor, így ránéztem. – Én... szeretem magát.

Erre elkerekedett szemekkel néztem rá.

– Mikor idejöttem, nem gondoltam volna, hogy szerethetek bárki mást, de mégis. És ez a valaki maga.

– Sándor... – kezdtem, de nem tudtam folytatni.

– Tudom, hogy a nagybátyja valószínűleg nem engedélyezné, de a szerelem előtt nem létezik akadály. Kérem, Louisa!

Elmosolyodva néztem rá.

– Én is szeretem magát. És... szerintem a bácsikám se feltétlen fogja bánni – mosolyogtam. – De ott még nem tartunk, hogy tudnia kelljen.

Felderülve kapta fel a fejét.

– Ennél szebb hírt ma nem is kaphattam volna – mosolygott, majd az arcomat kezdte cirógatni.

Belesimultam az érintésébe, miközben közelebb hajolt, és óvatosan megcsókolt.