Bátrak földje oneshots[KÉRÉST ELFOGADOK]

🍇Torzsa Sándor #6🍇

Cintike23, bocsi, hogy sokat kellett várnod ❤️❤️❤️❤️

A főszereplő neve Kati

Torzsa Sándor két Svájcban töltött év után visszatért Rokocára. Építtetett egy nagy házat, majd személyzetet keresett. Elképzelhető, hogy kicsit a fejébe szállt a pénz. De valószínűleg minden paraszt ezt tette volna, ha a sors így felviszi a dolgát.

Az egyik cseléd egy Kati nevű lány lett. Látásból ismerte Sándort. Meg hát nehéz lenne elfelejteni azt, aki felrobbantotta a hidat, hogy megakadályozza az osztrákok bejövetelét Magyarországra.

Kati remélte, hogy jobb dolga lesz Torzsa Sándornál, mint más uraknál. De már a második nap rá kellett jönnie, hogy tévedett.

Éppen végzett a padló felsúrolásával és azt tervezte, hogy pihen egy kicsit a következő feladatáig. Azonban összefutott a ház urával.

– Végeztél a feladatoddal? Ez remek. Akkor cseréld ki a szalmát az állatoknál!

– De... de... – habogta Kati. – Az nem... nem az én dolgom lenne.

– És ezt melyikünk mondja meg? Te vagy én? Na sipirc!

Kati rémülten sietett ki a házból és indult a dolgára.

És nem ez volt az első eset. Volt, hogy neki kellett megjavítania az egyik ablak zsanérját, vagy többször is neki kellett kitakarítani az állatok helyét. Többször kapott szidalmat, amiért ne megfelelően végezte a feladatát, pedig nem lehetett azt mondani, hogy nem igyekezett. Szerette volna, ha végre kap néhány szép szót, de a nehezebb feladatai sose akartak úgy sikerülni, ahogy kellett volna.

Emiatt pedig rengeteget sírt éjszakánként. Persze reggelre mindig igyekezett összeszedni magát. Azonban ezen a napon nem sikerült neki.

Épp a hatalmas ház egyik kisebb folyosóján kuporgott a padlón és csendesen pityergett. Próbálta kiadni magából az elmúlt hetek keserűségét, de minél tovább sírt, annál kevésbé tűnt valószínűnek, hogy hamar abbahagyja.

– Hát te mit csinálsz itt? – hallotta meg a ház urának hangját. Kati gyorsan felpattant és igyekezett letörölni a könnyeit.

– Elnézést kérek, már megyek is – motyogta, és már indult volna a dolgára, de Sándor elkapta a karját. Kati ijedten nézett rá.

– Mi bánt téged?

– Én... mindig én kapom a képtelen feladatokat. Próbálom jól megcsinálni, de mindig csak szidalmat kapok, ráadásul majdnem egy hónapja dolgozok itt, és... a többiek sok kimenőt kaptak én pedig egyet se. Annyira meg szeretném már látogatni édesanyámat és a kishúgomat... Bocsánat, nem panaszkodni akartam, csak... – Szegény Kati újból elsírta magát, Sándor pedig akkor jött rá, hiába fogadta meg magának, hogy nem lesz olyan, mint az általa továbbra is utált nemesek, pontosan úgy viselkedett.

– Bocsánatot kérek tőled – mondta.

– Nem, nekem kéne ezt mondanom. Nem úgy viselkedtem, ahogy az elvárható.

– Látom nem érted. Amikor kimentem Svájcba, megfogadtam, hogy sose leszek olyan, mint például a Rokoczayék. Mégis rettenetesen viselkedtem veled, pedig tényleg próbálkozol. Tudod mit? Menj csak, látogasd meg a családod. Majd valaki más elvégzi a feladataidat.

– Kö-köszönöm – mosolyodott el hetek óts először Kati.