A hangok eltöltik az elmém
Valami emlékkel ami az enyém
Nevetséges
Hisz hogyan lehetnének az enyémek
A képzeletemtől lélegzek
Minden alkalommal mikor becsukom a szemem
Nevetséges
Hisz, hogyan lehetnének az enyémek
Régen volt, még gyermekként
A lejtőn gurultam lefelé
És elestem
Rengeteg fájdalom, fekete rózsa
Mégsem akarom, hogy véget érjen
Szeretném ha rám néznél
Mert egész életemben a gonoszságnak éltem
Próbáltam gyilkolni, bevallom
Tétlen
Csak azért, hogy magamnak örömet szerezzek
De megbántam, és most csak az ég felé nézzek?
A sírom legyen királykék
Egy pink rózsa ugye, majd rajt virít?
Nevetséges
Hisz mindnenki ugyanannyit érdemel
Primadonna sem lehetek
Híresség, gazdagság egy szegény embernek
Nevetséges
Hisz hogyan lehetnének az enyémek?
