Beleszerettem a télbe
A vakító jég, kék színébe
Az összes szilánk, mint a tükör
A szívemben is tündököl
A tavasz csak beront
minden titkot elmond
Fűnek, fának, madárnak
Míg a rét színei virágzanak
És a nyár, sugárzik
Nincs szebb nála,
De örömében nem tudja mi a rossz
Minden jó dolgot elront
Az ősz, egy tehetség
A szomorúság rabja
Ki tudja, hogy lehetne
A sárga, színes anyja
Mit akarsz?
Mit vársz?
Azt hiszed majd megváltozom?
Én öröke...
A szívemben hordozom
Ha megesne a szíved rajtam,
Nem kell, hogy mást tégy
Csak hajtsd le fejed a zongorámra
És mély lélegzetet végy
Nincs semmi gond, csak megfagytunk
De a Pokol úgyis meleget ád'
Nincs semmi gond, a Pokolra jutunk
Mert tárt karokkal vár
Régi vágyam, valóra várt
Megtestesült álom
Nincs most nálam kegyetlenebb
Ember a világon
Az emberek csak fáznak , a tűz köré gyűlnek
De rég kialudt a lángja
Akárcsak a szívemnek
Fagyot hozott a november
Megkérdezte tőlem:
Szereted még nyarat?
Nincsen nála nálam szeretettebb a világon
De én soha többé a karomba nem zárom
Barátnak nem várom
"Gyűlölöm tavaszt, mert mindenki szívébe belopja magát, de ő csak a hibákat keresi és másol"
Valójában az évszakokba általam ismert embereket helyettesítettem be.
