Fázom és halkan,
Suttogok valamit
Nem kell, hogy tudd
Nem érdekelnek a szavaid
Csendben, visszanézek,
a gyökereimet húzom
És szépen visszaemlékszem
Milyen volt régen az úton
Decemberben születtem
A leghidegebb én lettem
A jég, a hó, belepi a fákat
Elnyeli a Napot, síratják a virágok
Elbújnak messzire,
A madár se jár
S eléneklik őszintén
Az ősz gyászhimnuszát
Hallgat a nyár
, titkol valamit
Nincsen tavasz
A jövő elveszik
Csendben, visszanézek.
Ismerem a régi képet
Fájnak a tüskés szavak
Jéggel dobom a havat
Decemberben születtem
Jégszívem, én lettem
Nem hagyom melegíteni a fákat
3 hónapot még várhat
Jégvár, fellegemben
Én, aki most születtem
Nem lehet még egy belőlem
Mert én jéggel születtem
