Elmesélek egy törtenet, egy lányról
Aki megváltoztatta magát csak azért hogy a művészet árnyaiba zárhassa magát
Mert azt hitte csak ez az egy van neki
Tudta, hogy nem
De el akarta hitetni
Mert csak 20% boldogság van benne
A maradék mérgező arany
És ami jóvá is is teszi
Nem létezik, még akkor sem ha szerinte van
Nem fél az Ördögtől, mert ő maga az
Fél a Pokoltól, mert megtalálta benne magát
Utál mindent ami ostorozza magát
Ismeri minden hibáját
Unalmas, mert van esze
És ritkán követ el hibát
Ő nem Isten őrült embere
Mások ezért rossznak tartják
Lenézik mert fiatal
De tehetség az apja
Azt hiszik, hogy fiatalon
Nem lehet az ész atyja
Történt vele már rossz
Csak mert fiatal, lehet bölcs és jobb
Mert minden vicces ember belevaló
Aki komoly, meg marad csak "jó"
Én, teljesen őrült vagyok
Régen azt is letagadtam mikor jó voltam
De most már csak kikürtölöm
Mint az idióták, a példaképeim azt mondták
Félj a félőrültektől, és a félművészektől
Az emberek nem értik, nem a
sötétséget élik
Keresik a fényt nekem
De én azt nem szeretem
Küzdök a keserűséggel,
pedig szeretem
