Mindent amit most az életemnek tudhatok
Te mutattad meg nekem
Próbálom elhitetni magammal ,hogy nem rólad írtam azokat a verseket
De minden kitalált karakter tudja a fejemben hogy ez nem igaz
Elmondod éjjel, hogy alszol el?
Nézd mit tettem magammal
Ne sajnálj, mert jól érzem magam
De akkor is te vagy a bűntársam
Mert bármiért cserébe visszatekerném az időt
Azokhoz a pillanatokhoz
És azért, hogy mi jó legyünk
Annyira sajnálom, hogy a legjobbnak ez lett a vége
Annyira illettünk mind együtt,
Sok különleges és különböző ember de mégis mind ugyanonnan valók
Ha mindenki a belsőjét viselhetné az arcán
Nem tudom mibe öltözhetnék
Anyám ha tudná szerinte öngyilkos lehetnék
De túlságosan szeretem magam ahhoz hogy ártsak magamnak
Olyan dolgokról és helyekről álmodozom amik sosem történtek és történhetnek meg
Túl őrült vagyok egy komoly világba de túl komoly vagyok egy őrültbe
Talán nem is a hatalom ami nekem kell, hanem az a tisztelet
Amit sosem kaptam meg
Igen, rájottem mennyire nárcisztikus
Mindenkinél jobb és nagyobb lenni, rossz
De ok nélkül kaptam éveken át mindenféle bántást
Megérdemlem, hogy tündököljek
Oh nem, egy normális csendes lány nem így viselkedik
Mind ki akar tőrni az árnyékból
Nem bosszúállóak
Mond csak, miert sajnáltad meg hirtelen őt amikor tudod ,hogy csak egy ócska szajha
Mindössze azért mert meghalt az apja?
Milyen tényt változtat? Az, hogy szomorú
Az empátia és az anyai ösztönök kihaltak belőlem
Nem tudom mit akarok ,de pontosan tudom mi lenne a vágyam
Azt mondod elérhetem, de tudom jól minden csak a fejemben történhet meg
Nem nem akarok boldog lenni
Nincs erre szüksegem
Mert én nagyon boldog vagyok
Ebben a szörnyű szenvedésben
Imádom a tehetséget amit kaptam
De nem vagyok méltó rá
Én is csak egy bukott angyal vagyok
Hogy megváltozok, ne számíts rá
