Fairy tale { Charles Leclerc }

♡3♡

Charles Leclerc

Reggel kellemetlenül égette ki a retinámat a Nap, amikor Andrea felhúzta a redőnyömet.

- Meddig akarsz még fetrengeni? Egy óra múlva a pályán kell lenned.

- Nem vagyok a toppon, ha nem vetted volna észre. - morogtam rá, de a személyi edzőmet egyáltalán nem hatotta meg.

- Pedig elég sok dolgod van ma. Kezdve a barna hajú kislánnyal, aki miatt média botrányba is kerülhettél volna. Óriási mázlid, hogy rajtunk kívül senki nem látta a kirohanásodat.

- Semmi dolgom Sophieval, főleg azért, hogy ne kerüljek kimagyarázhatatlan helyzetbe. Fogjátok fel, hogy nem akarok erről beszélni! Pontosan ilyen érzés Charles Leclercnek lenni. Ha kiszedek egy lányt a Födközi-tengerből, hatalmas szenzációként van kezelve a dolog.

Megmondtam Andreanak, a testvéreimnek és gyakorlatilag mindenki másnak is, hogy a hátam közepére sem kívánom, hogy valaki elcsavarja a fejem. Más sem hiányzik, mint hogy egy új párkapcsolatomról cikkezzenek, a karrierem helyett. Bár ha jobban belegondolok, arról inkább ne írjanak. Kritikán aluli volt a szezon első három versenye. Nem tagadom, hogy Sophie felkeltette az érdeklődésem, de szó sem lehet arról, hogy ez elfajuljon.

- Ki beszél itt a hőstettedről, Charles? Én a tegnapira gondolok. Ma tisztáznotok kell a félreértéseket.

- Nem vagyok kíváncsi arra, hogy milyen rossz véleménnyel van rólam. - keltem fel idegesen, de annál émelygősebben. Sajnos annyit nem ittam, hogy elfelejtsem a jachton történteket, de a másnap határozottan fájdalmas volt.

- Azon kívül, hogy te vagy, aki utána ugrott a hideg vízbe, és hogy te vagy, aki elküldte a buliból, nem sokat tud rólad. Nem értem, miért nem opció, hogy mesélsz neki magadról.

- Nem tartozok senkinek magyarázattal.

- Ne játszd ezt Charles! Ismerlek már annyira, hogy tudjam, mikor hazudsz.

- Hatással van rád, nem is kicsit. - rontott be a szobámba Arthur is. Szemforgatással adtam a tudtukra, hogy mennyire nincs ínyemre a téma. - Nagyon zsémbes leszel valahányszor szóba kerül.

- Attól vagyok zsémbes, hogy szarul érzem magam és még ti is az agyamra akartok menni.

- Ahhoz túl érdekes ez a lány, hogy veszni hagyd. - jelentette ki az öcsém, majd kiment a helyiségből.

Hiába a testvérem idegörlő viselkedése, képtelen vagyok vele haragba lenni. Miután annyi mindenkit elveszítettem, megtanultam értékelni azt, amim van. A család számomra a legfontosabb. Az anyukám, a bátyám és az öcsém a támaszom. A honvágy sokszor nehéz, de Ferraris pilótaként minden akadállyal megéri megküzdeni. Abban élek, amit gyerekként megálmodtam. Éppen ezért tartozok magamnak annyival, hogy komolyan veszem az egészet.

- Igaza van. - szólalt meg Andrea, mielőtt bármit mondhattam volna. Én is egyetértek velük, de tartanom kell magam ahhoz, amit elhatároztam.

- Inkább várj meg kint! Sietni fogok.

Andrea észrevette, hogy nem a legjobb ötlet feszegetni a határaimat, úgyhogy magamra hagyott. Viszonylag gyorsan össze tudtam szedni magam és elindulhattunk a gokart pályára. Egész út alatt egy szót sem szóltunk egymáshoz a személyi edzőmmel. Kicsit szégyelltem is magam az este történtek miatt és a közérzetem sem volt a legjobb. De kevésbé voltam rosszul, mint azt megérdemeltem volna.