JM:
Annyira jó kedvvel ébredtem fel, hogy az valami hihetetlen...
Igazából, engem senki sem tud szomorúvá tenni.... Csak fel idegesíteni és megilyeszteni.... De az nagyon ritka. Ez vagyok én.
Épp le mentem a konyhába, ahol az apám ült.
Nem foglalkozik velem egyáltalán.
Olyan, mintha nem is léteznék a számára.
De, már bele nyugodtam.
- Jó reggelt. - köszöntem rá azért, hogy mégse tűnjek olyan bunkónak.
De hiába, mert még csak felém sem fordult.
- Mondom jó reggelt... - mondtam még egyszer, mert már kezdtem ideges lenni.
- Fogd be... - mondott ennyit, mivel csörögni kezdett a telefonja... Nagyon idegenek látszott. Vajon mi baja lehet ?
Egyébként az anyám merre lehet ?
Hagyott nekem egy üzit, amelyben azt írta, hogy boltban lessz.
- Hová vitted őt ? - állt fel az apám idegesen és pánikolva.
- Hol van anya ? - álltam az apám elé, de ő csak idegesen pillantott rám.
- Küld el a címet... Oda megyek.
- De, ha bármi hülyeséget teszel, akkor megölöm. - hallottam ennyit a telefonból.
- Nyugodj meg... - mondta az apám már remegő hangon. - Kérlek ne tégy semmit. Viszem a pénzt. - mondott ennyit és ki viharzott.
- Apa hová mész ? Hol van anya ? - mentem utána.
- Jimin... Zárkózz be. Senkit sem engedhetsz be, értetted ? - emelte rám az ujját és itt hagyott, én pedig be sem zárva az ajtót, indultam vissza a szobámba.
Viszont egyáltalán nem ilyedtem meg, csak az anyámért aggódom...
JK:
Ilyen szar élete senkinek sem lehet, mint nekem.
Anyám nincs, apámat nem is ismerem.
Egy maffia tagja vagyok már kiskorom óta, és a főnököm jobb keze.
Bár, ki nem állhatom a faszit.
De legalább megvan mindenem, amire szükségem van.
Élveztem ezt a munkát....
- Jungkook... - üvöltött a főnököm, én pedig, rögtön szaladni kezdtem az irodája felé.
- Itt vagyok... - mentem be hozzá, érzéstelen arccal.
- Van egy feladatod. - mutatta, hogy üljek le elé. - Meg kell ölnöd egy nőt. - tért egyből a lényegre. - A férje nemsokára ide ér, tőle pedig vedd el a pénzt, amivel tartozik és őt is tedd el láb alól. Értve ?
- Igen főnök... - mondtam ennyit, felálltam és mentem a dolgomra.
Amint be léptem a nőhöz, egy hatalmas vigyorral közelítettem meg...
Végre gyilkolhatok. Már lassan egy hónapja nem öltem meg senkit.
Milyen jó nekem..... Haaaa.
- K-ki maga ? - nézett rám a nő rémülten.
- Az nem számít... - húztam elő a fegyverem, de ebben a pillanatban még érkezett a férje is... Viszont a pénzt nem láttam nála.
- Tűnj el mellőle... - mondta a férfi és elő húzott egy pisztolyt, amit nem tudom, hogy rám tartott vagy a nőre.
Az szép lenne, ha saját feleségét tenné el láb alól.
- Előbb a pénzt.... - emeltem rá én is a fegyvert.
- Joon kérlek vigyél ki innen... - zokogott a nő... Csak kár, hogy nem mennek el élve.
- Ne félj... Ki viszlek.. - jött volna közelebb a férfi, én pedig ki biztosítottam a fegyvert és rögtön megállt.
- Add a pénzt és senkinek sem esik baja. - mondtam, erre a férfi becsukta a szemét és lőtt egyet.
Viszont, nem engem talált el, hanem a feleségét.
- Szép... - tapsoltam meg őt egy ördögi vigyorral.
