- Mmhh.... Jin hamar megkedvelt... - néztem rá az alvó Jiminre. Miért van rám ilyen hatással ? - Remélem jobban leszel... - suttogtam fülébe, ő pedig a nyakam köré fonta kis karjait...
- Ezért, még beszélni fogunk... - indultam meg a szobámba, mivel ott nincsenek kamerák....
Mikor felvittem Jimint, le tettem őt az ágyra, viszont, nem akart le menni rólam.... A nyakamba kapaszkodott.
- Ahhh..... - néztem rá kétségbe esve... Miért nem megy le rólam ? - Mindegy. - tettem le őt, én is mellé feküdtem és Jimin úgy át ölelt, hogy mozdulni sem tudtam....
- Miért csinálod ezt velem ? - néztem a nyugodt arcát... Most olyan nyugtató hatással van rám.
Az arcára simítottam, viszont Jimin rögtön ki nyitotta a szemeit.
De mikor realizálta a helyzetet, rögtön el ment tőlem és rémülten nézett rám.
- B-bocsánat... - állt fel nagynehezen az ágyból, és elindult de, hogy hová azt nem tudom.
- Hová mész ? - ültem fel én is.
- A-a pincébe... - mondta remegő hangon és elindult újra.
- Jimin... Állj meg ne menj ki... - állítottam meg őt, mivel újra üzemeltem a kamerákat... - A kamerák mennek. Maradj itt, itt nincs kamera. - hajtotta le a fejét és elsírta magát.... - Ne sírj mostmár... - öleltem magamhoz őt vigasztalás képen, mire össze húzta magát és ilyedten rám nézett....
- Gyere vissza, és pihenj.
- R-rendben.... - mondta remegő hangon és vissza mentünk az ágyba. Vagyis csak én, mivel Jimin megállt.
- Nem jössz ?
- Én majd alszom a földön... Nem akarlak megfertőzni. - mondta és le ült a földre...
- Azt már nem. Beteg vagy... Szépen ide jössz, én meg le megyek a nappaliba és ott alszom...
- Ahogy szeretnéd... - mondta és be feküdt nagynehezen az ágyba.
De én nem mozdultam onnan...
- Hé... - szóltam hozzá lágy hangon, mire felém fordult. - Jól vagy ?
- Jól vagyok köszönöm... - mosolygott rám lágyan...
- Biztos ? Nincs szükséged semmire ? - kérdeztem tőle, mire felcsillantak a szemei.
- De lenne... - mondta félénken, én pedig el mosolyodtam rajta.
- És, mi lenne az ? - kérdeztem mosolyogva...
- Kaphatok enni ? - nézett rám boci szemekkel, de egyben félelmet is láttam bennük....
- Figyelj... Le megyek először én, le kapcsolom a kamerákat és utána ki jöhetsz te is. Csinálok neked valami finomat.... Oké ? - kérdeztem tőle, ő pedig édesen bólogatni kezdett. Miaz, hogy édesen ?
- Oké... Mindjárt jövök és segítek le menni.... - álltam fel és le mentem...
Mindenhol le kapcsoltam a kamerákat, mivel már a főnököm úgysem látja...
Ilyenkor már biztos döglik.... Remélem egyszer örökre el alszik...
- Kész van... Gyere. - léptem oda Jiminhez és ki nyújtottam felé a kezem.
- Segítek... - mondtam, mire ő félve bele csúsztatta kezeit az enyémbe.....
- Nem lessz baj ? - kérdezte halkan.
- Mostmár nem. A főnököm nem látja már a kamerákat... - mondtam, és le is mentünk a konyhába, ahol Jimint le ültettem egy székre...
- Szóval ? Mit kérsz ? - fordultam felé...
- Nem tudom... Bármi jó. - mondta félénken.
- Ramen ? Szereted ? - kérdeztem tőle mosolyogva... Őszintén ? Nem akarom őt bántani... Olyan ártatlan....
- Igen... Szeretem. - mondta szomorúan, és engem bámult.
- Rendben... Akkor készítem is.
