- De igen. Mosolyogtál. - kezdett mosolyogni ő is és jött utánam.
Ki készít idegileg....
- Miért jössz utánam ? - fordultam felé, mire Jimin neki ütközött a melkhasamnak. - Menj vissza... - mondtam rideg arccal, ő pedig nem vált el tőlem, hanem megölelt.
- Hagy maradjak... Ott sötét van és unatkozok. - bújt belém mégjobban, én pedig olyat löktem rajta, hogy a tányér kirepült a kezéből, ő pedig az üvegszilánkok közé esett.... - Ezt most miért kellett ? Ez nagyon fáj... - nézett fel rám csalódottan, és fájdalommal.
- Jajj, hogy oda ne szaladjak.... Kellj fel. - mondtam neki, rajta pedig újra egy 100 vattos mosolly jelent meg... Hihetetlen. Inkább megfordultam és el indultam.
- Miért nevetsz mindig ? - tettem fel ezt a kérdést, mivel kurva kíváncsi voltam rá.
- Mert vicces vagy. - mondott ennyit, felállt a földről és jött utánam.
- Azt, nem hinném... - mondtam egy sóhaj kíséretében. Majd megtudja, hogy ki is vagyok valójában.
- Szeretsz fimet nézni ? - jött egy újabb kurva kérdés, amiből már nagyon elegem van....
- Nem. És ha nem mész vissza, akkor megöllek. - fordultam felé idegesen.
- Úr isten... Te most ideges vagy ? Irtó cuki, de egyben ilyesztő vagy ilyenkor. - mondta vigyorogva és az arcomra simított... Miért van ilyen puha keze ?
De mielőtt megöltem volna, a mobilom kezdett csörögni a főnököm nevével.
- Fogjad be. - tettem a kezem a szájára...
- Haló...
- Na ide figyelj te rohadék.... Ha nem vagy itt húsz percen belül, akkor megöllek. - mondott ennyit és bontotta a vonalat.
Most ennek mi a fasz baja van ?
- Te velem jössz.... - fogtam meg a karját és a pincébe rángattam.
- Jungkook... Ez nagyon fáj. - mondta remegő hangon, én pedig azt hittem, hogy sírni fog. De nem... Pedig kezdtem örülni.
Mikor be vittem őt a pincébe, ugyan úgy le kötöztem. - Erre mi szükség van ?
- Kuss... Szépen itt maradsz még vissza nem jövök. Értve ? - kérdeztem mielőtt be ragasztottam volna a száját.
- Értve... - mondta mosolyogva, én pedig rá tettem az anyagot.
🚬 Pár perccel később 🚬
Mikor be léptem a főnökhöz, rögtön egy kurva nagy pofonnal kezdte.
- Nem megmondtam, hogy ne bánj úgy vele, mint egy kisbabával ? Haaaa ? - kiabálta a pofámba, nekem pedig kurvára felbaszta az agyam...
- De igen, uram. - néztem idegesen a szemébe.....
- Hogy mersz így rám nézni ? - fogott torkon és szorítani kezdte.
- Még reggelit is kapott... Esetleg el engedni nem akarod ? - vette elő a fegyverét és rám tartotta.
De jó.... Egy újabb lövésem lessz.
- Ő az ellenségem fia, te pedig babusgatod. Hát nem.... Szépen ide hozod őt. Most!!!! Majd megtudja, hogy kikkel van dolga.
- Értettem... - mondtam ennyit és ki is mentem.
🚬 Pár perccel később 🚬
Mikor haza értem, rögtön mentem Jimin-ért...
Ott ült a sötétben, és nézett.
Szegény azt sem tudta, hogy mi vár rá.
De igazából, én sem.
Oda mentem hozzá, és el oldoztam őt.
- El megyünk... - mondtam ennyit és ki rángattam.
- Hová megyünk ? - kérdezte mosolyogva és be ültünk a kocsiba.
- A főnök látni akar... - mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Bántani fognak igaz ? - lett komoly.
