- Nem fáj. - tette a kis kezét az arcomra, és be állt közénk egy kis csend....
- Nagyon lefogytál... Nem vagy éhes ? - törtem meg a csendet, Chim pedig megrázta a fejét. - Biztos ? - néztem rá aggódva.
- Mhhm.... - mondta szomorúan....
- Tudod, azt hittem, hogy már nem is jössz el értem.... - mondta lehajtott fejjel, én pedig csak néztem őt. - Az is át futott az agyamon, hogy már van egy szép barátnőd és engem el felejtettél... - gurult le egy könnycsepp az arcán, amit le töröltem....
- Már, hogy felejtettelek volna el ? Ilyen eszedbe se jusson.... - hajoltam közelebb az arcához és megcsókoltam őt....
- Szeretlek, és szeretni is foglak. Oké ?
És csak tudd, hogy minden egyes nap te jártál a fejemben.... Nagyon szeretlek picim. - öleltem magamhoz őt szorosan és kopogni kezdtek az ajtón.
- Ki az ? - nézett rám rémülten...
- Nyugodj meg... Csak Jin az. Megyek kinyitom. - léptem oda az ajtóhoz és ki is nyitottam.....
- Kölyök, hozd le Jimint.... Csináltam neki vacsorát....
- Rendben Jin.
- Jin... - szólt hozzá Chim... - Beszélhetünk egy kicsit ?
- P-persze. - nézett rám és be lépett Chimhez.
- Lent leszek... - szóltam oda nekik és ott is hagytam őket. Hagy beszéljék meg ezt a dolgot.
Nem akarom, hogy Jin szomorú legyen...
JM:
- Nézd, én tényleg sajnálom... - kezdett el zokogni. - Nem akartam, hogy el vigyenek...... Miattam szenvedtél egy teljes hónapon keresztül.
- Jin... Ez nem miattad történt. Te próbáltál segíteni nekem. Ne hibáztasd magad kérlek. - fogtam meg a kezét, ő pedig egy mozdulattal magához ölelt.
- Nagyon sajnálom... Ne haragudj rám. - zokogott egyre jobban.
- Én nem haragszom rád. És te se haragudj magadra. Oké ? - váltam el tőle és Kook-ot pillantottam meg az ajtónak támaszkodva....
- Rendben... És mégegyszer, nagyon sajnálom ami történt...
- Semmi baj... Már vége van. - mosolyogtam rá és le töröltem a könnyeit. - Nyugodj meg...
- Mond csak, jól vagy ? Nem fáj semmid ? Hagy nézzelek.... - kezdett el nézegetni.
- Amúgy, fáj mindenem de mostmár jól vagyok.... Ne aggódj. És, ahogy mondtam, nem te vagy a hibás. Jegyezd meg.....
- Rendben kölyök... Megjegyeztem.
JK:
- Na ? Szent a béke ? - szólaltam meg hirtelen, mire Jin megilyedt, Chim pedig fel nevetett.
- Jungkook az isten szerelmére... Miért kell folyton megilyeszteni ? - fordult felém Jin.
- Jól van. Bocs. - mentem beljebb és leültem az én angyalom mellé....
- Rendben... Én megyek mert dolgom van a konyhán. - állt fel Jin. - Majd gyertek le enni. - lépett ki az ajtón, én pedig Chim felé fordultam.
- Segítesz zuhanyozni ? - nézett rám boci szemekkel...
- Persze, hogy segítek. - adtam egy puszit az arcára, fel kaptam az ölembe és mentünk a fürdőbe....
Viszont, valami nem stimmelt vele. Olyan melegnek éreztem a bőrét és reszketett a karjaim közt. - Chim, minden rendben ?
- Igen...
- Biztos vagy benne ? - tettem fel őt a mosógép tetejére és megnéztem a lázát, ami nagyon magas volt...
- Lázas vagy... Várj itt, oké ? - mentem ki a fürdőből és az éjjeli szekrény fiókjában kezdtem kutakodni a gyógyszerek után.
- Itt is van... - léptem be egy pohár vízzel és a gyógyszerrel együtt, amit Chim még ivott.
- Mi lenne, ha inkább meg engednénk a kádat jó meleg vízzel ? Vagy zuhanyozni szeretnél ? - nézett rám, mostmár piros szemekkel....
- Ahogy, szeretnéd picim. - léptem a lábai közé.... - De előbb vegyük le a ruháid. - húztam le róla lassan a pólót, de amit láttam az nekem fájt... Tele volt Chim teste vágásokkal, égés nyomokkal és szívás foltokkal...
- Miért sírsz Kook ? - törölte le a könnyeim.
- Ohhh... Észre sem vettem. - vettem le róla a nadrágot és az alsót is, viszont újra hullani kezdtek a könnyeim. Egyszerűen, fájt így látnom őt.
- Kook... Mi a baj ? - fogta kezei közé az arcom, én magamhoz öleltem őt...
- Nagyon fájt, igaz ? - fúrtam fejem a nyakába...
- Micsoda ?
- A-amit tettek veled... Tudom, hogy fájt. - zokogtam egyre jobban.
- Rettentően... - szorított magához ő is. - De ezek is be gyógyulnak majd... - adott egy puszit az arcomra... - Ne sírj mert én is fogok.
- Oké, oké... Be fejezem. - váltam el tőle és le töröltem a könnyeim...
- Meg engedem a kádat, addig bújj bele ebbe... - adtam oda neki egy köntöst, amit rá is húztam és mentem csinálni a dolgom...
Nem sokkal később, meg is telt a kád és én is neki álltam le öltözni, Chim pedig majdnem el aludt ülve... - Chim... - szólítottam meg őt, mire rögtön ki nyitotta a szemeit.
- Fent vagyok... - mondta aranyosan, én pedig a lábai közé álltam és le vettem őt a gépről...
- Látom. - nevettem fel.. - Majd a kádban lazulhatsz... Oké ? - másztunk bele a vízbe.... - Nem fájnak a sebeid ?
- Nem... Ez így kellemes... - dőlt neki a melkhasamnak és lehunyta a szemeit...
- Aludj csak picúr... - adtam egy puszit az arcára. - Én vigyázok rád. - öleltem magamhoz őt és hagytam aludni...
