- Örülök. - vettem célba a nyakát. Nem tudom, hogy honnan szedtem ennyi bátorságot, de per pillanat nem érdekel.... De, azért mégsem ismerem annyira. De érzem, hogy nem kell tőle félnem.
És azt is érzem, hogy valóban szeret.
Egyébként, mikor megláttam őt a kórház ajtóban, tudtam, hogy hozzám tartozik.
Éreztem. Mikor mellette vagyok, sokkal intenzívebben vér a szívem. Boldog vagyok mellette, hiába rosszul érzem magam a szüleim miatt.
Igaz, hogy még csak egy napja vagyok itt vele, de olyan mintha már évek óta mellette lennék.
🚬 Este 🚬
Én épp a konyhában ülök és nézek ki a fejemből, ami amúgy kurvára fáj de leszarom.....
Jin az sorozatot néz, Jungkook meg.... Nem tudom. Elment itthonról.
De hogy, hová azt nem mondta egyiküknek sem.
Jin is azért néz sorozatot, mert az elvonja a figyelmét az aggodalomról.
Viszont, én aggódom. Nem is kicsit.
- Jin. - szóltam oda neki.
- Mond csak ? - lépett be hozzám a konyhába.
- Nem tudod felhívni Kook-ot ? Érzem, hogy valami nincs rendben. - mondtam Jinnek aggódva, de mielőtt Jin válaszolt volna, éneklést hallottunk oda kintről.
- Ezt nem hiszem el. - csapata homlokon magát Jin. De Kook be rúgott volna ? - Maradj itt... Össze kaparom őt. - indult meg a bejárati ajtó felé és mikor ki nyitotta, Jungkook hulla részegen esett Jin karjai közé... Mi a francért ivott ?
- Jézusom kölyök... Tört volna el az összes pohár, mielőtt bele ittál volna. - mondta Jin, mire Jungkook az arcába mosolygott, amin én is nevetni kezdtem.
- Szia szépségem. - köszönt rám nehezen forgó nyelvvel.
- Szia... - köszönetem én is, Kook pedig, elém lépett és konkrétan rám vetette magát. - Jungkook... Bűzlessz... Menj zuhanyozz le.
- Annyira szeretem.... Az én egyetlen angyalom. Tudod ? - mondta érthetetlenül. - Hé... Te nagyon hasonlítasz rá. - nézett rám furcsán, én pedig el nevettem magam rajta.
- Mostmár tudom, hogyha részeg vagy, akkor egy fokkal bolondabb leszel. De legalább nem dühöngsz.
- Hidd el Jimin, nem akarod, hogy olyan legyen. Várj... Segítek felvinni. - jött oda hozzám és megfogtuk Kook-ot, hogy vissza ne essen a lépcsőn.
🚬 Pár perccel később 🚬
- Jungkook... Már hideg a víz... Kérlek gyere. - könyörgött neki Jin, de Kook csak megrázta a fejét nemlegesen.
- Az istenért kölyök. Esküszöm, ki veszlek majd én. - ment oda Jin hozzá.
- Hozzám ne érj. - emelte fel a mutató ujját Kook. - Majd én ki szállok. Már hideg a víz. - mondta mosolyogva én pedig, hangosan nevetni kezdtem.
- Jézusom... Az előbb nem ezt mondtam ? - esett teljesen kétségbe Jin. - Esküszöm, hogy megöllek. Húzzál a szobádba.
- Te ki vagy ? - nézett Jinre értetlenül, nekem pedig, már fájt a hasam a nevetéstől. Hogy lehet ennyire hülye részegen ? De tök aranyos.
- Majd reggel megtudod. Csak várj. - ültette le Jin az ágyra.
- Hé.... - szólt oda nekem. - Gyere csak ide. - húzott maga elé, át karolta a derekam, a fejét pedig, bele fúrta a hasamba.
- Jól vagy ? - túrtam bele selymes hajába.
- Nem vagyok jól. Egyáltalán nem. - mondta szomorú hangon. - Az egyetlen ember, aki a legfontosabb nekem a világon, nem emlékszik rám... Semmire sem. Ez nagyon fáj, tudod ?
- Lelki idő... Én magatokra hagylak. - mondta Jin és ki is ment.
- Rettentően fáj... De nem adom fel. Újra belém kell szeretned.
Viszont, megérdemlem ezt a fájdalmat.
Mert egy olyan emberhez kerültél, mint én. Egy kibaszott maffiához. - mikor meghallottam azt, hogy ő maffia, azt hittem el ájulok.
Meg fogok halni ? - De megváltoztam. Érted. Csak is érted. - mondta már zokogva, én pedig le gugoltam elé és le töröltem a könnyeit.
- Sajnálom... - fogtam kezeim közé az arcát. Nem tudtam, hogy ennyire megviselte ez az egész. Azt hittem, hogy jól van. De mostmár látom, hogy nem.
- Én csak azt akartam, hogy boldog légy... Nem akartalak bajba sodorni.
De, mégis sikerült. - ölelt magához szorosan...
- Elég... Mostmár ne beszéljünk erről, oké ? - kérdeztem, ő pedig, bólintott egy aprót. - Be hívom Jint és majd ő segít fel öltözni, rendben ? - mondtam, mert azért köntösben kényelmetlen aludni.... Nem ?
- Ne hagyj itt... - fogta meg a kezem. - Nem akarom, hogy el menj.
- Rendben... Itt maradok. - gugoltam vissza elé és karjaim a dereka köré fontam, ő pedig a fejem kezdte simizni és apró puszikat hintett rá. - Nyugodj meg. Oké ?
- Annyira sajnálom, ami történt. - szorított magához ő is. - Megbocsájtasz nekem ?
- Nem is haragudtam rád... - persze hogy nem. Mivel, nem is emlékszem.
De amúgy sem tudnék rá haragudni.
- Szeretlek picim... - mondta, én pedig fel néztem rá mosolyogva. - Gyönyörű vagy, mikor mosolyogsz....
- Ne hozz zavarba. - mondtam neki durcizva, ő pedig egy szenvedélyesre sikeredett csókra hívott....
