- Nem, nem, nem.... - tört rám egy hatalmas zokogás és ki is kapcsoltam a videót... Nem tudtam végig nézni...
El dobtam magamtól még a telefont is...
Annyira fájt így látnom őt....
- Megtalállak Chim... - álltam fel az ágyból és öltözni kezdtem...
De mielőtt ki léptem volna, be mentem Jin-hez.
- Kölyök... - ült fel az ágyban... - Jobban vagy ?
- Most el megyek.... - indultam is volna.
- Hová mész ? Veszélyes ilyenkor.
- Nem érdekel... Én Jimint akarom... - zártam be az ajtaját és mentem a dolgomra.
🚬 Este 🚬
JM:
Nagyon álmos vagyok... De nem merek aludni, mert egy nyamvadt kamerát tettek elém...
Ha kapok még egy áramütést, meghalok.
Nem bírom tovább.
Nem sokkal később, be lépett az a rohadék és le ült velem szemben egy székre....
- Mit kezdjek veled ? Unatkozom... - szívott bele a cigarettájába...
- Beszélj hozzám... - állt fel és össze szorította az arcom erősen. - Nem hallod ?
- Hagy aludjak egy kicsit... - suttogtam halkan, mivel még a hangom is elment.
- Ígérem 5 perc....
- Hmmm.... Rendben, aludhatsz... - mondta és le ült vissza... - Csak viccelek... Így fogsz megdögleni. Alig várom azt a napot. - állt fel, oda lépett hozzám és egy gyújtót vett elő, én pedig pánikolni kezdtem. - Míg élsz, kínzásban lessz részed. Ígérem... - tartotta az állam alá a gyújtót és meg is gyújtotta...
- Ne!!!! Elég!!!! - üvöltöttem tiszta erőből, már ha még van és vergődni kezdtem, hogy hagyja abba, amivel sikerrel jártam.
Végre be fejezte, nekem pedig megállás nélkül folytak a könnyeim. Rettentően fájt.
- Jól van édesem... Ügyes vagy. - nyalt végig az arcomon. - Mára ennyi... Még találkozunk. - lépett ki tőlem végre...
Viszont, itt hagyta a mobilját...
Végre sikerem van.
A kezem az fel volt láncolva, de a lábaim szabadon voltak és a szék sem volt messze tőlem.
Magamhoz húztam a széket, le csúsztattam róla a mobilt, a lábujjaimmal megkerestem a hívás listát és csörgetni kezdtem Kook-ot, amit nem vett fel, ezért addig hívtam míg meg nem látja.
De ezek előtt, le rúgtam a kamerát, hogy ne lássanak.
JK:
Már órák óta kerestem Jimint, de mára fel adtam. Haza jöttem... Nem találom őt sehol.
Lehet, hogy el vitte őt a városból.....
Be léptem a házba és fel mentem Jin-hez, aki még olvasott valamit.
- Kölyök... Találtál valami nyomott ?
- Semmit Jin. Az ég világon semmit. - mondtam remegő hangon és le ültem mellé.
- Az én hibám... Nem kellett volna egyedül hagynom. - könnyezett be Jin is.
- Ne hibáztasd magad...
- Nem Jungkook... Az én hibám. - ölelt magához szorosan, nekem pedig csörögni kezdett a mobilom, már huszadjára... Nem tudom, hogy ki lehet az, de kezdett fel baszni ezért fel vettem.
- Ki a faszom vagy ? Miért hívogatsz ? - szóltam bele idegesen...
- K-Kook... - szólt bele egy igazán halk hang...
- J-Jimin ? Jimin te vagy az ? - álltam fel Jin mellől, aki kitágult szemekkel nézett rám... - Ohhh istenem - kezdtem el zokogni. - H-hol vagy most ? Azonnal megyek.
- Segíts kérlek - mondta suttogva, de a hangján lehetett hallani, hogy ő is sír.
- Már nem bírom tovább.
- Csak mond el hol vagy most... Oké ? - próbáltam őt megnyugtatni. - Nyugodj meg, rendben ?
- Nem tudom, merre vagyok... Egy kunyhóba hoztak. Kérlek vigyél el innen.
- Nem láttál semmit az utcán, ami közel van a kunyhóhoz ? Hmm ?
- De igen... Egy elhagyott gyár van mellettünk... Nem jár ide senki. - mondta halkan és remegő hangon...
- Jin... - szóltam oda neki, mire Jin magához vette a laptopot, megmutattam neki a számot, amin Chim hívott és Jin le nyomozta.
- Megvan... - szólalt meg Jin.
- Megtaláltuk picúr... Nemsokára ki hozlak onnan, oké ?
- Siess kérlek... - sírta el magát újra...
- Sietek... Tedd le, nehogy meglásson valaki.
- Nem akarom... Hallani szeretném a hangod. - mondta, amin én elsírtam magam. - Ne sírj, oké ? - töröltem le a könnyeim....
- Muszáj le tennem... Nem akarom, hogy bármi történjen.
Nagyon szeretlek picim...
- Ne tedd.... - nyomtam ki a telefont, magamhoz vettem a fegyverem és indultam is. Végre megtalálom őt.
