- Ha reggel fel ébredsz, ne rémülj meg... - feküdtem be mellé, mivel nem tudtam ki szedni a kezem...
- Hát akkor, jó éjszakát...
- Jungkook... - motyogta nevem álmában.
- Hmm ? - hümmögtem a fülébe....
- Jungkook... - suttogta újra a nevem, de mostmár remegő hangon... Most mi baja lehet ? Biztos, hogy csak a láz miatt van.
- Félek... - fordult felém és belém bújt.
- Nem kell félned. - öleltem magamhoz szorosan....
- Jungkook... - kezdett el szipogni...
- Itt vagyok... - egy hirtelen gondolatból adtam a homlokára egy apró puszit... Hát, meg leptem saját magam...
- Ne félj... - öleltem magamhoz, a lehető legjobban. - Nem engedem, hogy bántsanak.... - adtam neki még egy apró puszit.
Na jó.... Elég!!!!
🚬 Reggel🚬
Mikor fel ébredtem, Jimin édesen aludt rajtam.... Nem volt szívem fel ébreszteni őt...
A másik oldalamra fordultam, és az a kurva főnököm, ott ült mellettünk egy széken, majdnem az összes emberével.
- Jó reggelt álomszuszékok... Remélem jól ki élvezte az estét....
- Hozzátok a pincébe.. - szólt oda az embereinek, azok pedig mentek Jimin felé...
- Ha hozzá érsz, eltöröm a kezed. - néztem az öltönyös férfire idegesen, ő pedig megállt.
- Azta... Már véded is ? Ez aranyos. - mosolygott a pofámba a főnököm, Jimin pedig fel ébredt és rögtön belém fúrta a fejét, amint meglátta a főnököm.
- Szia Jimin...
- Jungkook... - sírta el magát, a főnököm pedig, míg Jiminnel volt elfoglalva, addig én ki rántottam a fegyverem és egyenesen a főnökömre tartottam.
- Hagyja el a házam.... Most!!!! - mondtam gyilkos tekintettel...
- Jól van... Tehát, ellenem fordultál, egy kis ribanc miatt... Rendben. - állt fel a székről.
- Ezt nem hagyom ennyiben. Még találkozunk.
- Alig várom... - mondtam a fegyveremet rá szegezve, ő pedig ki ment a házból...
- Jimin... - tettem el a pisztolyt és Jimin felé fordultam... - Már elment. Nyugodj meg. - simítottam ki a haját a szeméből, ő pedig ki kukucskált a karjaim közül kisírt szemekkel.
- Jól vagy ? - nézett rám rémülten és az arcomra tette a kezét. - Nem esett semmi bajod ? - fordította maga felé a fejem, én pedig rá mosolyogtam...
- Jól vagyok Jimin... Ne sírj... - töröltem le a könnyeit....
- De, félek... - mondta remegő hangon, és könnyezni kezdett...
- Gyere ide.... - fogtam meg a fejét és át öleltem őt.
- Te is bántani fogsz, igaz ? - emelte fel a fejét és szipogott egy nagyot. Most miért ilyen aranyos ?
- Nem foglalk bántani... Senkinek sem engedem többé, hogy bántson.... - töröltem le újra a könnyeit. - Te nem tehetsz semmiről... Az apád miatt, nem lehetsz te a bűnös. - söpörtem ki, szeméből a haját.
- Én tényleg nem tudtam, hogy ilyen dolgokba keveredett az apám... - mondta még mindig zokogva...
- Tudom... - húztam magamra óvatosan őt... - Na jó... Mostmár elég. Ne sírj. - kezdtem simogatni a hátát. Mi történik velem ? Haaaa ? - Menjünk reggelizni ?
- Mhhm. - hümmögtött aranyosan válaszként.
- Na mássz le akkor... - mosolyogtam rá, viszont Jimin megrázta a fejét...
- Fáj a bordám. - mondta kis aranyosan.
Olyan kibaszott ártatlaaaaannnn!!!!!!!
És édes.
- Értem. - álltam fel vele együtt, ő pedig össze kulcsolta lábait a hátam mögött...
Hát, meglepett.
- Egyébként, hogyan kerültél ide ? - nézett rám boci szemekkel...
- Nem engedtél el... - adtam egy puszit, közvetlen az ajkai mellé, amit Jimin lehunyt szemekkel és mosolyogva fogadott... - Na ezt a mosolyt akarom látni.... Oké ?
- Oké... - mondta szintén mosolyogva, és megint kapott egy apró puszit, csak mostmár az ajkaira.... Baszdki, olyan édesek voltak. Újra akarom....
- Jungko.... - mondta volna, de gyengéden az ajkaira martam és be nyúlva a pólója alá, simizni kezdtem a hátát. - Te most... - mondta volna, de egy még egy apró puszival el hallgattam.
- Ne szólj semmit... Menjünk reggelizni. - indultam meg a konyha felé....
- Mit fogunk enni ? - bújt bele a nyakamba, ami nagyon jól esett.
- Hát, mit szeretnél ? - tettem fel őt a pultra és két oldalt megtámasztottam a kezeim.
- Legyen rántotta... - mondta édesen, én pedig az arcának dörzsöltem az enyém.
- Rendben... Akkor, rántotta. De nem készíted el te ? Láttad, hogy milyen béna vagyok... - nevettem fel...
- De megcsinálom... - szállt volna le a pultról, de a bordái nem igazán engedték, ezért le vettem róla....
- Köszönöm. - mondta és neki is állt a reggeli készítésének....
- Nagyon fáj a nyakad ? - álltam a háta mögé és megtámasztottam a kezeim két oldalt....
- Egy picit... - mondta, és ebben a pillanatban csengetni kezdett valaki, Jimin pedig rögtön át ölelt.... - Jungkook ne nyisd ki...
- Gyere velem... Szerintem Jin lessz az. - indultunk meg az ajtó felé, de a biztonság kedvéért, a fegyverem magamhoz vettem, Jimin pedig megrémült. - Nem lessz baj. - simítottam az arcára. Mikor ki nyitottam az ajtót, rá tartottam a fegyvert az alakra.... De az az alak, Jin volt, aki szintén rémülten nézett rám...
- Jó reggelt nektek... - köszönt ránk. - Bocs, de ki vennéd a képemből a fegyvert ? Kössz.... - lökte el a kezem...
- Miért nem hívsz fel, ha jössz ? Mivan, ha most egy golyót eresztek a fejedbe ?
- De nem tetted. - jött beljebb, én pedig kulcsra zártam az ajtót...
- Mindegy... - fogtam meg Jimin kezét, és mi is be mentünk...
- Egyébként, miért féltek ennyire ?
- Azért baszki, mert a kurva volt főnököm reggel ott ült bent Jimin szobájába. - mondtam mire Jin kiköpte a vizet... - Még jó, hogy ott voltam. - simítottam Jimin pufi arcára.....
