- Rendben... Akkor készítem is.
- Tudod, én képes vagyok el rontani még ezt is. Szóval, ne várd, hogy finom lessz. - mondtam neki komolyan, mire hallottam, hogy Jimin el neveti magát halkan... Én pedig fel szemmel hátra néztem, és sikerült magam le forráznom.
- A kurva életbe... - káromkodtam, és gyorsan le vettem magamról a pólót, mivel kurva forró volt a víz.
- J-jól vagy ? - hallottam meg Jimin halk kérdését, én pedig felé fordultam...
Láttam Jiminen, hogy végig néz rajtam és nyel egy nagyot....
- Jól vagyok... - dobtam az egyik székre a pólóm és folytattam tovább az ételt...
- Látod ? Mondtam, hogy nem vagyok jó ezekben. - nevettem fel...
- Te tudsz főzni ?
- Igen... Az anyukám megtanított... - mondta egy halvány mosollyal az arcán.
Ez így nem jó, hogy szomorú...
- Akkor, segítenél nekem ? - fordultam felé, ő pedig nagy szemekkel nézett rám.
- P-persze... - állt volna fel, ha a bordái engedték volna.
- Várj... Oda megyek. - mentem oda és le ültem hozzá.... - Mond főnök, mit csináljak ?
- Először is, vedd le a tetejét. - mondta, de ebben a pillanatban csengetni kezdett valaki. Remélem, hogy nem a főnököm az... - J-Jungkook... Ki az ? - nézett rám rémülten...
- Nem tudom Jimin... - álltam fel a székről és elindultam az ajtó felé. - Gyere velem. - szóltam oda neki, mire Jimin szorosan a hátam mögé állt és megfogta azokkal a kicsi kezeivel a derekamat.
- Jungkook... Félek. Ne nyisd ki. - kulcsolta össze a kezeit a hasamnál, én pedig a kezeire fogtam nyugtatás képen.
- Ne félj Jimin... Nem fogom engedni, hogy bántsanak. - fogtam meg az ajtó kilincset és ki nyitottam az ajtót.
- Uhhhh Jin... Kurvára rám hoztad a szív bajt.... - fújtam ki egy megkönnyebbült sóhajt.
- Semmi baj kölyök... Jiminhez jöttem. - jött beljebb Jin, Jimin pedig még mindig csak szorított magához... Rettentően fél.
- Jimin... Nincs semmi baj... - hámoztam le magamról a kezeit, felé fordultam és Jimin, akkor is át ölelt de mostmár sírt.
- Hé... Csak Jin az... Ne sírj. - simítottam a hajára, mire Jimin ki kukucskált és Jinre nézett kisírt szemekkel.... - Látod ? - hajoltam le hozzá és le töröltem a könnyeit...
- Szia Jimin... Emlékszel még rám ? - kérdezte Jin, Jimin pedig a melkhasamba fúrta fejét...
- Meg mondod neki, hogy igen ? - suttogta halkan, hogy csak én haljam, én pedig el mosolyodtam rajta és én is át öleltem őt.
- Azt mondta, hogy igen. Emlékszik rád... - néztem Jinre, aki csak mosolygott ránk.
- Aranyosak vagytok... - mondta mosolyogva Jin, én pedig csúnyán rá néztem.... - Jimin... Tőlem nem kell félned. Én láttam el a sebeid... Tudod ?
- Tudom... - kukucskált ki a karjaim közül újra, mivel Jin a hátam mögött állt.
- Jungkook te miért vagy fel meztelen ?
- Le forráztam magam....
- Ahhh béna... Mindegy... Jimin nézd hoztam neked valamit. - vett elő egy szatyor édességet, Jimin pedig újra kukucskálni kezdett. - Tessék... - nyújtotta Jimin felé, mire Jimin nem engedett el, hanem megindult velem együtt.... Majdnem hátra estem.
- Köszönöm... - szipogott egy nagyot...
- Semmiség... Mond csak, jobban vagy ?
- Igen...
- A nyakad sem fáj ? - jött oda Jin, és szemügyre vette a nyakát... Jimin pedig újra a melkhasamba fúrta a buksiját...
- Ne félj tőle... Oké ? Ő nem rossz ember... - simítottam a hajára, mire Jimin fel nézett rám boci szemekkel. - Miaz ? - mosolyodtam el magam rajta, ő pedig megrázta a fejét... Aranyos...
- Na jó... Én megyek... Csak ennyit akartam. - mondta Jin, és ment is... - Sziasztok... Jungkook, te meg vigyázz rá nekem. Hallottad ?
- Vigyázok rá... - néztem az engem ölelő Jiminre. - Nagyon vigyázok rá, ne aggódj.
- Rendben kölyök.... - mondta Jin és itt is hagyott minket.
- Jimin ? Már nincs itt senki. - mondtam neki, de Jimin nem volt hajlandó el engedni... - Nem akarsz el engedni ? Hmm ? - kérdeztem, ő pedig megrázta a fejét nemlegesen. - Nem mutatod meg, hogy hogyan csináljam meg a kaját ?
- De meg mutatom. - motyogta halkan...
- Akkor, menjünk... - indultam meg, de Jimin továbbra is ölelt.... - Vigyázz... Lépcső van, lépj egy nagyot.
- Hol ? - nézett hátra, én pedig fel vettem őt óvatosan az ölembe.
- Mostmár sehol... - néztem fel rá mosolyogva. - Na menjünk... - tettem le őt az ölemből....
- Jungkook...
- Hmm ?
- Meg kérdezhetem, hogy hány éves vagy ? - kérdezte félénken.
- Kereken 20... Na és te ?
- Én 17.... Holnap leszek 18 éves. - mondta és neki állt az ételnek.
- Tényleg ? - kérdeztem, ő pedig bólogatni kezdett.
