- Értem Jungkook... Nem kell magyarázkodnod. Megértem.
- Jimin ne idegesíts fel jobban. Oké ? - nézett rám ideges pillantásokkal, én pedig rémülten rá. - Most pedig, szépen fel állsz és le mész a pincébe...
Nem lehetsz itt fent, mert a főnököm ki nyír. Érted ? - kérdezte én pedig heves bólogatásba kezdtem....
Rögtön fel álltam az ágyból a fájdalmaim ellenére is, és nagy nehezen le mentem...
Jobb inkább ott lenni, mint itt fent vele.
JK:
Mikor Jimin ki lépett az ajtón, én is követtem őt lassan a háta mögött....
Alig tudott menni....
- Ne segítsek ? - kérdeztem rá, mivel mire le ér megöregszek...
- N-nem kell... - mondta, de hallottam a hangján, hogy sír.... Hová lett a boldog Jimin ? - Megoldom egyedül is... - mondta remegő hangon.
- Most miért sírsz ? - mentem lejjebb, elé álltam és Jimin kisírt szemeivel találtam szemben magam... - Ennyire fáj ? - néztem rá aggódva, mire Jimin döbbenten nézett rám...
- T-te most aggódsz miattam ? - kérdezte halkan és le törölte a könnyeit de hiába, mert újak jöttek a helyükre....
- Igen Jimin.... Aggódom miattad. - mondtam neki, mire Jimin rögtön nekem csapódott, kis karjait pedig körém fonta.
- Na erről nem volt szó... Eressz el. - löktem le magamról a kezeit, mire Jimin le sütötte a szemeit és le hajtotta a fejét.
- B-bocsánat.... Én akkor megyek. - indult meg nagynehezen...
Most mi baja van ? Miért szomorú ? Eddig egy boldog gép volt.
- Hé... - szóltam utána. - Majd én segítek. - mentem le hozzá és felvettem óvatosan az ölembe... - Nem fáj így ? - néztem rá kíváncsian a szemem pedig, akaratom ellenére is le tévedt az ajkaira....
- Nem... - zökkentett vissza a valóságba, én pedig el indultam....
- Biztos éhes vagy.... Igaz ? - kérdeztem rá, mivel lassan egy napja nem evett semmit.... Mikor be értünk a pincébe, le tettem őt a székre....
- Nem akarok ezen a széken ülni... - mondta halkan, és le ült inkább a földre...
- De ott megfázol....
- N-nem fogok... Jó nekem itt.
- Ahogy érzed... - mondtam, és ki is jöttem volna, ha nem szólít meg...
- J-Jungkook...
- Mond csak...
- Kaphatok egy meleg plédet ? - kérdezte meg félénken...
- Kaphatsz... - mondtam ennyit és ki is mentem. Fel mentem a szobámba, és megfogtam egy plédet, amit egyenesen le vittem Jiminnek... - Tessék... - adtam át neki, ő pedig rögtön belé bújt. Valami nem stimmel vele ?
- Köszönöm... - suttogta remegő ajkakkal, és lehunyt szemekkel.
- Jimin... Minden rendben van ? - gugoltam le hozzá, mire össze húzta magát... Választ nem kaptam, ezért a homlokára tettem a kezem, mire ő mégjobban össze húzta magát.
- Ne bánts kérlek.... Elég volt... - mondta már zokogva és irtó halkan.
- Jimin te lázas vagy.... Maradj itt hívok egy orvost.... - álltam fel és mentem is telefonálni.
Van egy nagyon jó orvosunk, aki már lassan olyan mint az apám... Jin.
🚬 Pár perccel később 🚬
Mikor Jin megjött és meglátta Jimint, csalódottan nézett rám...
- Jungkook ezt te csináltad ? - jött az első kérdés.
- A főnököm kényszerített rá... - mondtam rezzéstelen arccal...
- Hát, kibaszottul nem kellett volna. És a nyakával mit tettetek ? - ment oda Jiminhez és szemügyre vette a nyakát....
- Azt a főnököm csinálta...
- Az ég szerelmére Jungkook... Miért kellett ezt csinálni egy ártatlan fiúval ?
- Ha nem teszem meg, akkor megölte volna.
- Így már más a helyzet... Miért nem ezzel kezdted ? - vágott vállba.
- Honnét tudjam ? Csak minél előbb lásd el...
- Jól van menj ki addig... - mondta, én pedig ott is hagytam őket...
JM:
- Hé... - szólt hozzám az ismeretlen alak, én pedig kurvára féltem.
- M-maga is bántani fog ?
- Nem... Eszemben sincs ilyet tenni. Én orvos vagyok, és azért jöttem, hogy segítsek... - jött elém és le gugolt.
- Tényleg ?
- Igen... - mondott ennyit és neki is állt a dolgának.....
Már pár perce az arcommal ügyködik, és be varta a nyílt sebeim is...
- Tudod, Jungkook nem rossz ember...
Ő nem ilyen, mint ahogy látod.
JK:
🚬 Pár órával később 🚬
Azok ketten, még mindig bent voltak, én pedig már azon kezdtem agyalni, hogy el vitte....
Rögtön fel álltam, de ebben a pillanatban ki lépett Jin, Jiminnel az ölében....
- Jobban van ? - mentem oda hozzájuk.
- Még lázas egy kicsit, de a sebeit rendbe hoztam. - adta át nekem úgy, mint egy törött kisbabát.
Jimin pedig, nyugodtan aludt az ölemben..
- És mit csináljak, ha újra lázas ?
- Csak adj neki gyógyszert... - mondta mosolyogva Jin... Jimin pedig, a nyakamba fúrta buksiját, amit Jin szintén mosolyogva nézett végig. - Vigyázz rá kölyök... Ő nem tehet semmiről sem. - mondta és el is indult...
- Értem... És Köszönöm...
- Ne köszönd.... És, ha mégegyszer meglátom abban a pincében, kinyírlak. - lépett ki a házból.
- Mmhh.... Jin hamar megkedvelt... - néztem rá az alvó Jiminre. Miért van rám ilyen hatással ? - Remélem jobban leszel... - suttogtam fülébe, ő pedig a nyakam köré fonta kis karjait...
- Ezért, még beszélni fogunk... - indultam meg a szobámba, mivel ott nincsenek kamerák....
