Séta a parkban, egy barátság kezdete és egy szerelem hajnala.

Negyedik

2020. Január 4.

Mire haza értem már hangosan korgott a gyomrom, így gyorsan össze dobtam egy rizses egytálételt ebédre. Evés közben eldöntöttem hozzá fogok tanulni, mert a holnapi napom jól tele sikerült pakolni programmal, és csütörtökön vizsga, addigra fel kell készülnöm.

Meglepődtem mennyi energiám lett, és bele vetettem magam a tételek kidolgozásába. Este 6-ra 8 tétellel kész voltam a 24-ből, és úgy éreztem értem is őket. Vacsiztam egy egyszerű salátát, majd mikor újra oda ültem, hogy kidolgozzak még pár tételt csippant a telefonom.

Pí írt, hogy ne feledjem holnap este 7kor tali a szokott helyen. Vissza írtam neki, hogy igyekszem oda érni, de sűrű napom lesz.
Majd gyors megnéztem a telefonomon az emailjeim és a Facebook-ot, ahol feldobált pár edző ruha hirdetést. Még hogy nem hallgatják le a telefonunk, forgattam a szemem, de azért rá kattintottam az egyikre, és kerestem pár szimpatikus darabot. Aztán úgy döntöttem nem rendelek neten, inkább benézek pár sport üzletbe és próbálás után vásárolok jövő héten.

Mire észbe kaptam, már elmúlt 9 óra. Gyors mosakodás után mentem aludni, holnap korán kelek, és hosszú napnak ígérkezik.
Elalvás előtt Aleix járt a fejemben, hogy miért akar ennyire engem edzeni, vagyis segíteni nekem.

Január 5. Vasárnap

4:50-kor a telefon ébresztett, és gyors készülődés után 5:20-kor már a buszon ültem és mentem a Mars térre. A ligethez érve körbe néztem, de üres volt, persze a srácok sincsenek kint még ilyen korán. Kicsit csalódott lettem, hogy nem láttam őket.

Amikor beléptem a lángosos bódéba Sanyi bácsi boldogan megölelt.

- Lilla, de jó hogy itt vagy, boldog új évet. - Majd kissé eltolt magától. - Elfogysz nekem te lány! - Kacsintott. - Nagyon hálás vagyok hogy bejöttél ma.

- BÚÉK. Ez csak természetes, én rá értem ma, ha már pénteken kihagytam.

- Vizsgáztatok, még szép, hogy kihagytad. - Mondta mosolyogva.

Neki fogtunk a munkának, mert vasárnap mindig nagy a pörgés. Szerencsére mindig jó hangulatban telt a munka a családias kis munkahelyemen. 8 körül ettem egy kis pizzás lángost, az egyik kedvencemet, majd mikor végeztünk fél1-kor Sanyi bácsi készített nekem egy juhtúrós töltött lángost. Ilyet csak hétvégén csinál, és mivel én általában csak szerdán és pénteken dolgoztam, ritkán tudtam ilyet enni, pedig nagyon szerettem. Azonnal az jutott eszembe, amikor bele haraptam ebbe a különleges ízélménybe, hogy majd ha a srácok komolyan gondolják, hogy megismernék a lángost, ezt a juhtúrósat mindenképp ajánlom nekik, hogy próbálják ki.

Mikor haza értem lefürödtem, hajat mostam, mert nem akartam ebben az olajszagban menni délután edzeni.

Kettőkor neki ültem a tanulásnak és sikerült is újabb 4 tételt kidolgoznom fél5-ig, amikor izgatottan kezdtem készülődni. 10 perc, és teljes szekrény átpakolás után megtaláltam a legalkalmasabb ruhát az edzésre. Szürke legginghez egy gólyatáboros piros pólót és sportmelltartót választottam, hozzá felvettem egy kapucnis pulcsit, majd kedvenc ezdő cipőm után kabátom is magamra kaptam és szinte leszaladtam a X. emeletről.

Lelkesen léptem be az edzőterembe és indultam a lépcső felé, amikor utánam futva megállított egy nálam alig magasabb de nagyon izmos srác.
- Szai, Ne haragudj oda nem mehetsz fel. - szólított meg és próbálta előttem elzárni a lépcsőhöz vezető utat.

- Szia. Tudom, de engem várnak fent, tudják hogy jövök.

- Ezt nehezen hiszem. - Nézett rám hitetlenkedve.