Séta a parkban, egy barátság kezdete és egy szerelem hajnala.

Tizenegyedik

2020. Január 7. 19:20

Az ajtóban megálltam tátott szájjal és néztem, ahogy George odasétál és beül a hatalmas fotelbe, ami előtt egy óriási ívelt monitor van.
Azt hittem, amikor azt mondta egy szimulátor programmal gyakorolt, hogy egy kormány van kapcsolva egy PS-hez és azon játszik.
De hát persze, ő nem egy srác aki szabad idejében játszik otthon az F1 játékkal, mint azt a barátaim teszik, hanem profi autóversenyző, ráadásul a királykategóriában. Neki a gyakorlás nem játék, hanem munka, amihez komoly felszerelésre van szüksége.
A szoba felét ez a hatalmas szimulátor töltötte ki, míg mellette egy szobabicikli volt felállítva.

- Na gyere te lány, ne legyél úgy megijedve.

- Jó, jó, jövök, csak nem erre számítottam.

- Kis konzolos bulira?

- Igen valami olyasmire. - nevettünk együtt.

Oda sétáltam George mellé, és megmutatta, hogyan indulítja a programot, állítja be az autó paramétereket, választ pályát, és megmutatott nekem három helyszínt is hogyan megy végig rajtuk.
Az első a magyar pálya volt a Hungaroring, ami az egyik kedvence. Majd Silverstonra mentünk ami az ő hazai pályája, végül Barcelonába, amely Aleix otthoni versenye.

Mellé állva néztem, ahogy végig megy a pályákon. Nagyon gyorsan ment, alig tudtam követni, és az a kormány számomra igazán különleges volt, tele olyan gombokkal, amikről fogalmam sem volt mire használja őket. Most ezeket nem magyarázta el, a kanyarok neveit viszont mondta, ahogy haladt a pályán és hogy melyiknél mire kell figyelni, melyik miért a kedvence.
Mikor megszoktam a szaguldást nézni, már élvezettel figyeltem őt és a pályákat is.

- Ez csodálatos. - Mondtam magyarul, nem is figyeltem, csak úgy kiszaladt a számon.

- Engem is mindig lenyűgöz mikor látom vezetni őt. - Szólalt meg mellettem Aleix, észre sem vettem, hogy bejött. Hogy tud mindig így osonni, hogy nem veszem észre?

Egészen közel lépett, megemelte a kezét mintha meg akarná érinteni a karom, aztán leengedte azt, a háta mögé tette és csak mellettem megállt.

- El sem tudom képzelni, milyen lehet ezt élőben nézni, ahogy versenyeznek.

- Leírhatatlan élmény.

- Majd meglátod, ha eljössz megnézni engem a szezonban. - Szólt oda George vezetés közben.

- Oh nem hiszem, hogy eljutok én oda.

- Nem vagy kíváncsi rám?

- De igen! Most, hogy ezt láttam az lettem nagyon. A magyar futamra megpróbálok elmenni, a barátaim szoktak járni oda minden évben, majd velük beszélek, hogy vigyenek magukkal.

Ekkor George abbahagyta a vezetést, oda fordult, és nagyon komolyan szólalt meg.

- Ha szeretnéd látni, akkor meg fogjuk oldani, hogy ott legyél velünk. A magyar futamon és az Európaiakon  mindenképpen.

Elállt a lélegzetem.

- Ezt hogy érted?

- Úgy ahogy mondtam. A vendégem leszel, és jössz velünk, amelyik versenyre szeretnél.

- Nem, nem, ezt nem engedhetem. Az egy dolog, hogy itt a szárnyatok alá vesztek, segít Aleix az edzéssel, és már ez is sokkal több, mint ami elvárható lenne. Ezt sem tudom nektek viszonozni megfelelően. De ezt nem engedhetem meg, hogy megtedd.

- De én meg akarom tenni. Nem azért teszem, hogy viszonozd.

- De én nem fogadhatok el ekkora ajánlatot, én nem. Nem vagyok senki. - Csak habogtam, hebegtem, nem találtam a szavakat.