Séta a parkban, egy barátság kezdete és egy szerelem hajnala.

Tizedik

2020. Január 7. 6:30

Nehezen ébredtem ma reggel, háromszor is vissza szundiztam a telefonom, mire sikerült ki kelnem az ágyból.
A testem fáradt volt, a tegnapi edzés majd esti városnézés több volt, mint amihez hozzá szokott.

Azután lassan jutottak eszembe a tegnapi nap eseményei míg öltözködtem. Ahogy megtudtam reggel ki is valójában George, az edzőtermi beiratkozás közösen Aleixsel, a Verával töltött beszélgetés. Aztán az edzés, majd onnan össze folynak az emlékek. Képek villantak be fogmosás közben, ahogy ültünk a Dugonics téren, ahogy gyönyörködünk a Dóm tornyaiban, a Bociban a vacsora, a focis emlékek, majd a hotel és a szerződéskötés. Szerintem nem is létezik, hogy ennyi minden bele férjen egy napba.

Ma is a szokásos sétával kezdek, aztán Verával megyünk vásárolni, majd Andrissal tali a TIK-ben, hogy átbeszéljük a tételeket. Később délután tanulás, és este a srácokkal megint városnézés.

Telefonom rezgése rántott ki gondolataimból, Aleix írt sms-t, hogy a parkban találkozzunk 7 körül. Azonnal fülig ért a mosolyom, ez volt az első üzenet tőle. Az órámra néztem, 6:45 indulnom kell.

Eszembe jutott, hogy Aleix azt mondta este még küld emailt, de ezzel már nem akartam húzni az időt, majd megnézem, ha hazaértem a sétából.

Elindultam lefelé és a ház előtt bevillantak az este záró pillanatai. Ahogy Aleix megfogta a kezem séta közben egy pillanatra, és ahogyan szorosan megölelt búcsúzáskor és összeolvadt a tekintetünk mielőtt vissza indult. Megborzongtam a hűvös reggelben, de nem a hidegtől.

Azt hiszem magamnak be kell ismernem, hogy kezdek belezúgni ebbe az álom pasiba, az én Casanovám elnyerte magának a szívemet.
Már csak azt kell kiderítenem, hogy ő az a szívtipró Casanova aki összetöri majd azt?
És persze azt, hogy csak képzeltem, hogy ő sem közömbös irántam, vagy csak összekevertem azzal, hogy kedves és segíteni akar nekem.

Ezzel a bizonytalan érzéssel értem a parkhoz és néztem körbe. Nem láttam őket, így elindultam a szokott irányba. Gondolatban átvettem ma este merre fogom őket elvinni sétalni a városban.

Egy kör után érkeztek meg, és bár George a szokásos kedves arcát mutatta, látszott hogy fáradt, Aleix pedig edző üzemmódban volt és abban is maradt végig. Nyoma sem volt a tegnap esti érzelgős férfinak. Ok, akkor biztosan csak én képzeltem bele többet mint ami van.

Most kétszer tíz percet edzett velem a séta-futás arány annyi volt mint tegnap. Azt hiszem jól ment, és az edzői biztatás sem maradt el. Majd Aleix közölte, hogy ők még maradnak, mert most George-val kell foglalkoznia.
Hát persze ezért vannak itt Szegeden, hogy dolgozzanak, együtt.

- Az emaileket megkaptad?

- Igen köszönöm, de elolvasni még nem volt időm. Majd reggeli közben terveztem. - Halványan rá mosolyogtam, de csak egy biccentés volt a válasz.

Megbeszéltük, hogy a szerződést csak este írjuk alá, amikor mindannyian nyugodtan ráérünk.

Megköszöntem az edzést és hazasétáltam.

Reggelimmel leültem a laptopom elé, hogy elolvassam Aleix emailjét. A Gmailt megnyitva 15 új email várt. Ebből 11 csak Aleix-től jött, de az is rengeteg. Sorban néztem őket, mindegyikben egy csatolt fájl volt. Volt ami úgy tűnt valami sztenderd táblázat. Viszont 4 olyan is volt, amit nekem állított össze, konkrét étel tippekkel, amin egyértelműen látszott, hogy utána járt a magyar konyhának és az itt kapható alapanyagoknak, és így tervezte meg a menüt. Nem tudtam ennek az alaposságnak a maximalizmusa e az oka, vagy hogy nekem akart segíteni, de mindenképpen jólesett.
Lementettem minden fájlt sorban. Este átviszem majd a laptopom, és akkor tudjuk pontosítani ezeket együtt.