Séta a parkban, egy barátság kezdete és egy szerelem hajnala.

Hatodik

2020 január 6 hétfő reggel.

Tettrekészen pattantam ki az ágyból az órám korai ébresztőjére. Ahhoz képest, hogy vizsgaidőszak volt, jó sűrű napom lesz.

Fogmosás közben végig vettem gondolatban a mai programom : Séta a parkban, reggelizés, irány az edzőtetem hogy beiratkozzak, majd tali Verával, aztán sietek haza tanulni, mert 3-ra mennem kell edzeni, és a fiúkkal este a városnézés majd a szerződéskötés. Lehet ezt az edzést későbbre kellene tolni, mert így lassan nem marad időm tanulni, pedig annak kellene az első helyen lennie.

Gyalog indultam le, és gondolataimba merülve sétáltam a ligetig. Kezdtem izgulni ezen a szerződés dolgon. Én már minden személyes adatom megadtam nekik, én pedig még a nevüket sem tudom. Remélem jó emberekbe vetettem a bizalmam, nem pedig valami szélhámosokba.

A templomhoz érve körbe néztem, de nem láttam senkit, így elindultam a szokott irányba. Megtettem az első, majd a második kört is, teljesen egyedül. A harmadik körben már kezdtem ideges lenni, hogy mégis felültettek engem, amikor megláttam szemben futva közeledni az ismerős két alakot. Szinte hallottam, ahogy leesik a nagy kő a szívemről és éreztem, hogy mosolyogni kezdek az érkezőkre.

- Hello kislány! Hogy sikerült a mai felébredés a tegnapi buli után?

- Szia kisfiú - húztam fel az orrom Gerogera - egész jól. Fitten és lelkesen keltem. No meg nem volt olyan nagy a buli, tízkor már ágyban voltam.

- Az ágyba bújás egy dolog, na de mikor aludtál el? - Kacsintott rám Geogre mindentudó mosollyal.

- Egyedül szoktam ágyba bújni, és hamar elalszom. - Pirultam el a választól és fordítottam el a tekintetem, majd folytattam a sétám. George mindig megtalálja a kellemetlen pontjaim. Mintha a lelkembe látna. Bárcsak ne egyedül kellene ébrednem minden reggel.

- Lilla! - szólított meg Aleix ahogy mellém ért. - Jó reggelt. Hányadik körödnél jársz?

Összerezzentem ahogy megszólított. Miért hat rám így? Miközben sétáltunk egymás mellett tovább, válaszoltam neki.

- Jó reggelt neked is Aleix. Ez a harmadik köröm vége.

- Lenne kedved most kipróbálni a légzéstechnikát amit említettem korábban és tanulni egy jó módszert a futáshoz? - Kérdezte mosolygós szemekkel rám nézve.

- Igen, - kifújtam a levegőt - legyen. Hallgatlak.

- Inkább mutatom és csináljuk együtt, aztán ha a légzést érted jöhet a 10 perc módszer. - Nagyot sóhajtottam. - Kezdjük.

- George te kérlek folytasd a futást 5 kör aztán csatlakozhatsz hozzánk.

- Rendben, hagylak titeket, látom zavarok. - Kacsintott csibészesen Aleixre, majd elrobogott mellettünk.

- Nem szeretném, ha a vele való ezdést hagynád félbe miattam. Ő az ügyfeled, miatta vagy itt, ő fizet neked. - Mondtam bizonytalanul. Mégis ki vagyok én, hogy miattam hanyagolja a munkáját.

- Nem lesz gond, ne izgulj. Nem lesz semmi baja az egyedül futástól. Sőt jót fog tenni neki ha kicsit egyedül van. Jól bírjuk az összezártságot, az elmúlt években már hozzá szoktunk, de most érzem, hogy erre van szüksége.

Majd elkezdte magyarázni, hogy lélegezzek és figyeljek a lépéseimmel való össze hangolására. Hangosan fújta ki és szívta be a levegőt, hogy megértsem hogyan kell csinálni, nagyon vicces volt. De próbáltam nem nevetni hanem utána csinálni. Egy kört sétáltunk így együtt lélegezve. Folyton dícsért, hogy jól csinálom.