happiness has a price | hyunlix

14.

Ahogy teltek-múltak a napok, lassan el is érkezett Minho első hivatalos munkanapja. Ő már rutinos volt ebben, hiszen korábban is dolgozott már sokféle vendéglátással kapcsolatos helyen. Ő maga nem ment egyetemre érettségi után, amit a mai napig bánt, és Hyunjin lelkére kötötte, hogy ő soha ne kövesse el ezt a hibát. Minho szeretett volna adni magának még egy esélyt a továbbtanulással kapcsolatban, de most a pénzszerzés miatt minden más háttérbe szorult. Persze, édesanyjuktól is kapnak pénzt rendesen, na meg persze az apjuk is szokott nekik küldeni, de egyikük sem akar a szüleik pénzén élni.
Hyunjin még sosem volt az étteremnél, ahol Minho munkát kapott, ezért úgy volt vele, hogy a bátyja első munkanapján elkíséri őt, hogy megnézze, hogy is dolgozik az idősebb.

Így történt az, hogy mikor az étterem felé tartottak, Hyunjin észrevett egy kávézót a busz ablakából, és egyből beleszeretett. És ezzel nem volt egyedül.
Aznap nemcsak ő tartott Minhoval, hanem Jisung is, hiszen őt is érdekelte az éttermi munka, Felix pedig nem szeretett volna egyedül maradni a házban, ezért ő is csatlakozott.
Hyunjin büszkén konstatálta magában, miszerint igaza volt: a szőke nem szeret egyedül lenni.

Miután megérkeztek az étteremhez, Hyunjin nem tudott semmi másra gondolni csak arra, hogy ő abban a kávézóban akar dolgozni. Sietősen körülnézett az étteremben, bólogatva megállapította, hogy nagyon szuper hely, majd gyorsan elköszönve elindult vissza a néhány utcányira található kávézótól.
Minho nem tudta, hogy miért sietett így el, ezért egyből eszébe jutott az, hogy még mindig haragszik rá az egy hete történtek miatt. Igaz, hogy már ezerszer átbeszélték, Minho százszor bocsánatot kért, és Hyunjin egyszer meg is ölelte őt, attól még a bűntudat néha előjön, és ilyenkor nem tud mit csinálni. Hiszen a múltat nem tudja meg nem történtté tenni.

Jisung oldalra pillantva látta, ahogy Minho szomorúan bámul az egyre csak távolodó öccse után, ezért a pult előtt ülő szőkéhez fordult.

– Felix, gondolom itt úgy is csak unatkoznál. Megnézed, merre ment Hyunjin?

Felix egy pillanatig amolyan "te most viccelsz, ugye?" arccal nézett a testvérére, de amikor látta Jisung könyörgő arckifejezését, sóhajtva bólintott, és elköszönve az idősebb után indult.

– Ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy jó oka volt elmenni – simította meg a barna hajú kezét Jisung, aki ettől egyből elengedett, és hálásan nézett a kisebbre. Ez alatt az egy hét alatt még szorosabb lett a kapcsolatuk, és Minho életében most először nem tervezte rövidre fogni ezt az egészet. Most mindent jól szeretett volna csinálni. Most volt rá lehetősége.

—

Felixnek fogalma sem volt, hogy merre ment a fekete hajú. Minden kirakaton keresztül benézett, minden sarkon befordult, majd vissza, de sehol nem találta. Kezdett ideges lenni, mivel Jisunggal szeretett volna lenni, vagy esetleg munkát találni, nem pedig ő után futkosni egy idegen városban.
Körülbelül tíz perc után feladta a keresést és úgy döntött, hogy inkább keres egy kávézót ahol ehet valami könnyebb finomságot.
Ment néhány kört és amikor meglátta azt a bizonyos helyet, hirtelen ledermedt. Nem mintha olyan különleges kávézó lett volna, de neki nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta.
Az üzlet neve "Stargazing" volt. Az épület kívülről sötétkék színű volt – már-már fekete –  és borostyán futott rajta, ami Felixet az otthonára emlékeztette. A saját házán futó borostyán volt szinte az egyetlen dolog amit szeretett az otthonában, hiszen sokszor szökött el a segítségével.
Ami még jobban felkeltette a szőke figyelmét, az az volt, hogy a növény be volt szórva arany csillámszerűséggel, és egy-egy ágra kisebb-nagyobb csillagok voltak lógatva.
Aki ránézett az üzletre, olyan érzése támadt, mintha a felhők felett járna. És amikor Felix benyitott az üzletbe, úgy érezte, sosem akar kilépni onnan. A plafon és a falak sötét éjszínűre voltak festve, és igaz, kintről az ablakokon át besütött a Nap, a benti gyér világítás miatt mégis olyan volt, mintha a fiú az esti szabad ég alatt lett volna. A falakon és a plafonon ezernyi apró csillag, néhányuk világított is. A kör alakú fekete alumíniumasztalok olyan érzetet keltettek a szeplősben, mintha egy Párizsban lévő kávézóban lenne, ugyanolyan volt az összhatás. Mindegyik asztalon egy lámpás világított, de a fényforrás körülbelül ennyiben ki is merült. Felix mégis mindent látott, érzett és hallott. Merthogy néhány csillag a falon hangszóróként is funkcionált, és kellemes zene szólt belőlük.
A hab a tortán márcsak az volt, ahogy a sütemények kinéztek. Úgy látszik, az egész kávézó a csillag téma köré épül fel, hiszen minden sütemény tartalmazta őket valamilyen formában. Felixnek nagyon tetszett az aprólékos díszítés.

– Szervusz, segíthetek?

Felix erre felkapta a tekintetét az ételekről és a pult mögött álló fiúra nézett. Színes haja volt, olyan volt, mintha vattacukorból lett volna, és a világ legnagyobb mosolya terült el az arcán. A hétköznapi ruháján egy munkáskötényt viselt, amire fekete alapon apró fehér betűkkel a "Close your eyes and see..." felirat szerepelt. Felix úgy gondolta, ez lehet a kávézó mottója.

– Igen, köszönöm. A napi ajánlatot szeretném kérni.

– Itallal együtt, úgy ahogy van?

– Igen. És... Elnézést, de... Lehet egy furcsa kérdésem?

– Persze – mosolygott a fiú.

– Nem kerestek esetleg plusz kisegítőket, baristákat vagy felszolgálókat? Bárkit...

A fiú erre felnevetett.

– Te vagy a második ember fél órán belül, aki ezt kérdezi. Jó látni, hogy ennyire tetszik a hely.

– Gyönyörű – bólintott Felix.

– Ami azt illeti, de, keresünk plusz munkaerőt. Jelenleg csak ketten vagyunk, mert a harmadik felszolgálónak eltört a lába. De ahogy látom, te sem vagy szerencsés törés ügyben – pillantott a fiú Felix gipszére.

– Ó, ez semmiség. Így is tudnék dolgozni. A csuklómat tudom forgatni, csak a karomat nem...

– Kihívom a főnökömet, szeretnél vele beszélni?

– Igen, az jó lenne. Köszönöm!

A fiú ekkor be is ment a pult mögötti ajtón, majd néhány pillanat múlva egy aranybarna hajú fiúval az oldalán jött ki, aki csak néhány évvel tűnt idősebbnek Felixnél.

– Á, szóval te is munkalehetőség ügyben érdeklődsz?

Felix meglepődött, hogy egyből átugrották a bemutatkozás részt, de kapva az alkalmon hevesen bólogatni kezdett.

– Még csak most érettségiztem, és eddig nem nagyon jutott eszembe egy ilyen helyen dolgozni, de szívesen elvégzek bármilyen tanfolyamot, és...

– Lesz, aki megtanítja neked az alapokat, és nekünk most leginkább erre van szükségünk – vágott közbe a fiú. – Közben persze elvégeznél egy-két tanfolyamot, de fontosabb, hogy talpraesett legyél és koncentrálj arra, amit Jiseok mond. Rendben? – Felix bólintott. Szóval a színes hajút így hívják. – Holnap kezdi kitanítani a másik újoncot is, egyszerűbb lenne, ha csak egyszer kéne elmagyaráznia a dolgokat, szóval be tudnál jönni te is holnap? Megnézed milyen nálunk egy munkanap, aztán ha tetszik, bejössz az irodába és egyeztetünk a többiről.

Felix kissé meglepődött a korai kezdésen, de mivel úgysem volt semmi más dolga, és szeretett volna kiszakadni kissé a mostani feszült helyzetből ami a nyaralóban volt, ezért rábólintott a dologra.
Holnap kilencre kell beérnie.

Felix nem ment haza miután kifizette az ételt és italt; tudta, hogy Jisungék csak kora délután fognak végezni, és gondolta, hogy Hyunjin biztos már visszament a házba. Ezért inkább körülnézett és tett egy jó nagy sétát a városban. Ebédidőben pedig elment az étterembe, ahol Jisungék dolgoztak, és mosolyogva figyelte, ahogy a testvére igyekszik mindent tökéletesen végezni.
Miután váltás volt, Felix hazament a két fiúval.
Minho kissé megijedt, amikor megtudta, hogy Hyunjin nem volt Felixszel, de amikor hazaértek és meglátta, hogy az öccse már otthon van, egyből megnyugodott.