happiness has a price | hyunlix

37.

A társaságnak azt mondta, hogy nincs senkije.
Jisungnak azt mondta, hogy megtetszett neki valaki a kávézóból, de nem kapta meg az elérhetőségét.
Jeongin is azt hitte, hogy hazudott nekik, amikor meglátta a nyakát – és igaza volt.
És most Chan áll előtte, magyarázatot követelő tekintettel az arcán, és Felix tudja, hogy jobban kéne figyelnie arra, hogy kinek mit mond és mit csinál.

– Miért nem mondtad el?

– M-mert nem igaz. Csak nem érdekelt a fiú. És nem akartam megbántani. – Nagyon bunkónak érezte magát, amiért ezt mondta, de muszáj volt mondania valamit.

– Tudod, van egy olyan érzésem, hogy hazudsz.

Felix élesen szívta be a levegőt. Pedig azt hitte, hogy jól tud hazudni.

– Chan, nem hazudok. A legjobb barátom vagy, miért hazudnék?

A narancssárga hajú erre megkönnyebbülten elmosolyodott és magához húzta a fiút egy ölelésre.

– Igazad van, ne haragudj. Tudom, hogy sosem hazudnál.

Felix érezte, ahogy a bűntudat ellepi a testét, és ettől hányingere lett. Utált hazudni, főleg Channek. Olyan érzés volt, mintha kést döftek volna a mellkasába. Főleg úgy, hogy tudta: Chan hisz neki.

– Felix, gyere vissza a pulthoz, légyszi, még nincs szüneted!

A szőke hevesen dobogó szívvel bontakozott ki az ausztrál öleléséből, de amikor az arcára nézett, csak még jobban rátört a sírhatnék.
Miért néz rám így? Mintha direkt bűntudatot akarna kelteni bennem...

– Na, mi léptünk. Majd valamikor hozzunk össze egy újabb összejövetelt, mert már most hiányoztok – lépett melléjük Changbin lebiggyesztett ajkakkal, mire Felix őt is megölelte, és most kivételesen rövidre fogta az elköszönést, mert úgy érezte, hogyha még egy perccel tovább látja Chant, akkor mindent elmond neki.

– Minden oké? – szólalt meg Hyunjin, miután a szeplős visszaért a pult mögé.

– Csak fáradt vagyok – biccentett Felix.

Lassan zárniuk kellett, és hiába akart Felix csak hazamenni és ledőlni az ágyára, hogy aludhasson, menniük kellett a tanfolyamra. De ott legalább megdicsérték, kétszer is.
Hyunjin csak a nyaralóban tudta ráfordítani a teljes figyelmét, főleg azért, mert Minho megint elvitte randizni Jisungot. Hyunjin nem tudta, hogy éjszakára visszajönnek-e, de remélte, hogy nem, mivel végig a szőke mellett akart lenni.

Felix szinte szó nélkül lépett be a zuhany alá, Hyunjint a nappaliban hagyva. Próbált sírni, de valahogy a mai nap elvette a kedvét még ettől is. Nem áztatta magát sokáig, már nagyon le akart dőlni végre a tévé elé.
Ahogy kilépett a kabinból és a tükör felé fordult, egy fokkal megkönnyebbültebben vette tudomásul, hogy a szívásnyomok halványabbak, mint voltak.
Még néhány nap.

– Gyere ide – szólt a kanapéról Hyunjin, mikor Felix a szokásos krémért nyúlt volna.

– Egy pillanat, csak bekenem...

– Ne kend be – rázta a fejét a fekete hajú.

– Hyunjin... Azt akarom, hogy eltűnjön – ráncolta a szemöldökét fáradtan Felix, de az idősebb arckifejezését látva inkább csak sóhajtva odasétált hozzá a nappaliba.

A kanapé előtti dohányzóasztalra egy kisebb tál volt rakva, de Felix nem foglakozott vele. Kíváncsian nézett a párjára, aki megállt előtte és kezeit szó nélkül a kisebb pólója aljához vezette. Felixnek kikerekedtek a szemei.