happiness has a price | hyunlix

40.

Hyunjin sóhajtott egyet, majd elindult le a lépcsőn.
Fura volt, hogy a saját házában ilyen idegennek érzi magát, de egyszerűen nem akart megejteni semmilyen beszélgetést a bátyjával az előbb történtekkel kapcsolatban.
Némán és óvatosan sétált le a lépcsőn, a lehető legtöbb kérdésre felkészülve.
A két fiú még mindig a konyhában volt, de amikor észrevették Hyunjint, Jisung gondolkodás nélkül szólalt meg.

– Hogy van Felix?

– Jól van, azt hiszem... De szerintem nem tud ráállni a lábára.

– Beszélnünk kell anyával – szólalt meg Minho.

– Egyetértek.

– Jis... Ugye tudod, hogy börtönbe fog kerülni? – fordult a barna hajú a párja felé, aki erre csak elhúzta a száját.

– Tudom... Remélem minél előbb. Múltkor Felix kezét töri el, aztán épphogy meggyógyul, eltöri a lábát?!

– Nem hiszem, hogy eltört... – szólt közbe Hyunjin.

– Akkor addig mindenképp itt maradtok, amíg haza nem jön anya. Aztán a többit együtt megbeszéljük.

– Én most... Felmegyek, oké? – harapdálta az ajkait kényelmetlenül Hyunjin.

– Vigyázz rá, kérlek – nézett a szemeibe Jisung, mire a fiú magabiztosan bólintott.

– Jól van Jisung? – kérdezte rekedtes hangon a szőke, amint Hyunjin felért a szobába. Már félálomban volt, és bár még napközben volt, Hyunjinnak esze ágában sem volt felkelteni őt. Inkább csak ő is befeküdt mellé.

– Igen, ha jól láttam Minho a hasára tett valamit – erre Felix kissé összehúzta magát, és Hyunjin ebből arra következtetett, hogy Felix tudja, mitől van az a seb a hasán. Nyilván. – Most aludj nyugodtan, itt leszek végig.

Felix átkarolta a barátját és közelebb húzódott hozzá, fejét az idősebb mellkasára hajtotta. Hyunjin apró puszikkal halmozta el az arcát, és a szőke szépen lassan elaludt. Érthető, hogy fáradt volt.

—

A nap további része csendesen telt el.
Minho késői ebédet – vagy korai vacsorát – készített, Jisung pedig segített neki.
Nem beszéltek a testvéreik kapcsolatáról, nem tartották fontosnak megvitatni, és amúgy sem rájuk tartozott.
Jisung csak azt remélte, hogy Felix boldog és biztonságban van. Ismerte Hyunjint, és tudta, hogy direkt sosem akarná megbántaná a kisebbet, de azt is tudta, hogy Felix sokat szenvedett már miatta korábban.

Felix estig aludt megszakítás nélkül, és Hyunjin is csak egyszer kelt fel mellőle. Jeges borogatást hozott a lábára, hogy ha mást nem, legalább a duzzanatot csillapítsa valahogy. A szőke felszisszent álmában, amikor Hyunjin a lábához ért, de szerencsére nem kelt fel rá és tovább tudott aludni nyugodtan.

Vacsorára Minho bekopogott a testvére szobájába, és amikor nem kapott választ, benyitott.
A két fiú egymáshoz bújva aludt az ágyon, legalábbis látszólag. De Hyunjin a kopogásra ébredezni kezdett – ő nem volt mélyalvó –, és amint meglátta, hogy a bátyja az ajtóban áll, a szíve majd kiugrott a helyéről – több okból is.

– Mindjárt vacsorázunk. Ha gondolod, gyertek – suttogta az idősebb, majd választ sem várva kiment és becsukta az ajtót. Hyunjin esküdni mert volna, hogy Minho mosolygott.

Remélem nem lesz kínos. Azt szeretném, hogy minden olyan legyen a társaságban, mint amilyen eddig volt.

– Kicsim... – suttogta mosolyogva Hyunjin, miközben a fiú arcát cirógatta. Nem akarta megzavarni az alvását, de ha most egész nap alszik, este nem fog tudni. És már előre látta, hogy estére sokkal jobban fog fájni neki a lába.
Ha alszik, nem érzi a fájdalmat.

– Mhmm... – hümmögött álmosan Felix, és reflexből belesimult az idősebb tenyerének az érintésébe. Hyunjinnak pedig déja vù érzése lett, de ez alkalommal nem húzódott el.

– Éhes vagy? Minhoék csináltak vacsorát.

– Egy picit – suttogta a szőke, még mindig csukott szemekkel.

– Akkor gyere, menjünk. Utána veszel egy forró fürdőt, és máris jobban alszol majd az este.

A szeplős nagy nehezen összeszedte magát, majd a párja segítségével kisétált a lépcső tetejéig, ott viszont elengedte az idősebb kezét. Hyunjin összehúzta a szemöldökeit, majd csak azért is összekulcsolta a kezüket, és egy gyors csókot is adott a kisebbnek, még mielőtt leindulhattak volna. Felix emiatt apró mosollyal a száján sétált le a fiú után.

– Felix, minden oké? Nagyon fáj? – szaladt oda hozzá Jisung, miután a két fiú szépen óvatosan leért a lépcsőn.

A szőke átölelte a testvérét, és sóhajtott egy nagyot.

– Csak kicsit fáradt vagyok. Minden oké.

A négy fiú leültek az asztal köré és némán – vagy egy-két megszólalással – enni kezdtek.

– Felix – emelte fel a tekintetét Minho a vele szemben ülőre. – Beszéltünk a dolgokról, amíg te fent voltál.

– Felix, feljelentést szeretnék tenni – vette át a szót magabiztosan – de mégis egy kis félelemmel szemében – Jisung.

Felix nem lepődött meg. Ő is nyilván ezerszer gondolt erre, és már többször is szóba került a kettejük között.
De eddig nem lett volna lehetőségük arra, hogy eltartsák magukat. Most viszont mindkettejüknek van jól fizető munkája – ahonnan most szabadságot vettek ki, de mindenképp folytatják majd a munkát.
Felix gyűlölte az apját, gyerekkora óta. Mindig remélte, hogy egyszer majd észhez tér és megváltozik, de ez sosem történt meg. A szőke soha többet nem akarta látni azt a férfit.

– Jó – sóhajtott szaggatottan Felix, majd egyetértően bólintott egyet, mire a testvére arcán egyből átsuhant a megkönnyebbülés.

– Anya biztos mindenben segíteni fog, és nyilvánvalóan itt maradtok, amíg le nem csillapodnak a kedélyek. Nem kell egyedül csinálnotok – pillantott a két fiúra Hyunjin.

– Köszönjük – mosolyodott el szomorúan Jisung, Minho pedig az asztal alatt összekulcsolta a kezüket.

Vacsora után Felix elbotorkált a fenti fürdőszobába és vett egy jó forró fürdőt, majd Hyunjin újra lejegelte a lábát, és az idősebb szobájában elkezdtek nézni egy filmet a fekete hajú laptopján.
Úgy, mint régen.

– Szeretlek, Hyunjin. Köszönök mindent. Tényleg, mindent... – suttogta a szőke az idősebb vállára dőlve, és Hyunjin biztosra tudta, hogy a fiú fél a feljelentéstől.

– Mindig itt leszek melletted  – fordította a fejét saját maga felé. – Minden rendben lesz, ígérem. Én is szeretlek téged, nagyon... – suttogta, és az utolsó szó után elkezdte csókokkal behinteni a fiú arcát, mire Felix elmosolyodott. Két kezével közrefogta az idősebb arcát, és lehúzta magához egy csókra, amit Hyunjin egyből viszonzott.

Felix szerencsés volt, hogy itt volt neki Hyunjin.