felix szerint van időm. chan is egyetért vele, ahogyan a többiek is. szerintük adnom kellene magamnak időt, hogy elfogadjam a történteket. lehet igazuk van, de hogyan tehetném ezt meg? hogyan, mikor az idő volt az oka mindennek? neked kellett volna megadnom mindezt. mégsem tettem. és ez az amit a legjobban bánok.
a gyomrom görcsbe ugrik, ahogyan a te padodra kúszik tekintetem, mely tisztábban tündökölt, mint valaha bármikor. eltűntek az általad felfirkantott kis rajzok; ezzel együtt tüntettek el téged, amit képtelen vagyok megbocsátani. szemeimben könnyek gyűlnek, melyeknek nem hagyok utat törni. mindig azt mondtad maradjak erős, történjék bármi. erre gondoltál? te már tudtad előre, ugye?
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
