nyugtalanító gondolatom támadt, amely nem hagyott el. a szívem azt diktálta itt az ideje annak, hogy végre eleget tegyek a kérésednek. felixnek is elmondtam ezt a szorító érzést, ő pedig csak bíztatott. jól esett, hogy a barátaink melletem állnak. hiszen ők a te barátaid is, nem csak az enyémek. éppen ezért is tudom; nekik sem könnyű. mégis velem foglalkoznak, hogy ne érezzem magam sosem egyedül.
te is egyedül érezted magad, ugye seungmin? minden este sírtál és én ezt nem is sejtettem, sőt eszembe sem jutott. arra vártál, hogy körülöleljelek és azt mondjam minden rendben lesz. de ez nem történt meg, hiszen önzők módjára csak arra fókuszáltam milyen boldog is vagyok veled, nem is figyelve oda a jelekre, hogy ez nálad nem így volt.
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
