chan átjött a minap.
azt akarta tudni minden rendben van-e velem. persze mit mondhattam volna? igennel válaszoltam a legnagyobb kamu mosolyommal, amit produkálhattam az utóbbi időben először. nem hitt nekem, de nem firtatta a témát. szerinte teljesen normális amin keresztül megyek, ugyanis a gyászt mindenki máshogyan éli meg.
gyász.
gyűlölöm ezt a szót.
emlékeztet arra, hogy már nem vagy itt. ettől az egyetlen szócskától képes lennék hányni, ha őszinte akarok lenni.
szemeimet ismét marják a könnyek, azonban most szabad utat hagyok nekik. felesleges lenne bent tartani az érzéseimet tudván, te magad is ezt tetted.
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
