emlékszem mikor azt mondtad utálod, hogy a szekrényed ilyen távol van az enyémtől. én is így gondoltam. viszont mostmár az ellenkezőjét hiszem. szeretem, hogy itt van, ahol mindig üres a folyosó és nincs rajtam kívűl senki sem a helyen.
nagyon hosszú gondolkodás után meghoztam a döntést, hogy a mai nap lesz az, amikor véghez viszem kérésed.
a kis fém halk kattanással jelzi, hogy már ki is nyithatom a szekrény ajtaját.
utoljára felpillantok a táblára.
213. – kim seungmin.
szívem eszeveszettül dübörög a bordáim ketrecében, s mintha bármelyik percben kitörhetne onnan.
állkapcsomat összeszorítva hajtom el a fémlapot, így rálátást nyerve a belsejére, ahol egyből szembetűnnek a cuccaid, amikkel nem törődtél, hogy kivedd őket onnan.
VOUS LISEZ
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
