chan szerint egy ideig kerülnöm kéne a dolgokat, amik rád emlékeztetnek. de hogyan tehetném ezt meg? nem akarlak elfeledni, szeretném megtartani a közös emlékeinket. minden egyes percet felidézni, amit együtt töltöttünk el.
ajkaidat, ahogyan bejárják a testem minden egyes szegletét,
kezeidet, amik letörölték könnyeimet,
szemeidet, amik boldogan zártak el magukban minden pillanatot.
aznap este magamba roskadva ültem az ágyamon egyedül, gondolataimban csakis te jártál. te és az a hülye mosolyod, amit nem vagyok képes elengedni. amibe először beleszerettem.
nem tudom mit érezhettél nap, mint nap. és talán nem is fogom, hiszen az én fájdalmam más, mint a tiéd.
te néha menekülhettél hozzám a gondolataid elől,
de én kihez meneküljek minnie?
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
