lenyelem a félelmem és a kezembe veszem a lakatot, mely alacsony hőtartalma miatt hátamon végigfut a hideg. szemeimet lehunyva futom át gondolataimban a helyzetet és azt, hogy mire készülök éppen. mindenki bíztat arra, hogy nyissam már ki ezt a rohadt szekrényt. arra viszont gondol valaki, hogy bármit is találjak itt, az csak jobban összetörhet? hiszen bármi ami veled kapcsolatos összefacsarja a szívem és úgy érzem haldoklom.
te is hasonlóan éreztél mindig? neked is ennyire fájt? sosem beszéltél nekem a problémáidról én pedig nem firtattam. tényleg elhittem, hogy boldog vagy. bedőltem a hazugságaidnak, amiket olyan könnyen kiejtettél ajkaidon. túl jó színész voltál, hisz még csak sejteni sem sejtettem amire készülsz.
a pánik eluralkodik felettem, a lakat hangosan csattan a fémlapon, ezzel hangzavart keltve az üres és kihalt folyosón.
nem kapok levegőt és szédülök, úgy érzem bármelyik pillanatban összeeshetek. el kell tűnnöm innen.
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
