az igazgató már nagyon dühös rám és azt mondta egy hetet ad, többet nem vár. sajnálom seungmin, hogy nem vagyok képes az egyetlen dolgot megtenni, amire kértél. röstellem az egész szituációt, de megkértem felixet, hogy nem-e tenné meg helyettem. a válasza nemleges volt. azt mondta az nem lenne helyes. igaza van. tudom. mégis kicsit megharagudtam rá - persze oktalanul- .
egyre többször uralkodott el rajtam a düh, amit később mindig megbántam. voltak pillanatok, amikor anyukámmal kerültem összetűzésbe, azonban megértette a hekyzetet, egyáltalán nem haragudott rám.
kérlelt arra, hogy egyek, de képtelen voltam akár egy falatot is legyűrni a torkomon. ez talán meg is látszott rajtam, de nem érdekelt.
vissza akarlak kapni.
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
