összetört tekintettel nézem végig ahogyan a névtáblád szépen lassan lekerül az öreg kék szekrényről.
mintha feledésbe merülnél az emberek által. nem volt fair.
a szüleid nekem adták a táblát. úgy gondolták nekik van elég emléktárgyuk, amik rád emlékeztetik őket. talán túl sok is.
sírni akartam.
de nem tehettem.
egy újabb ígeretnek tettél ki engem.
ne sírjak miattad, hisz nem szerettél szomorúnak látni. mert nem vagy itt, hogy lecsókold a könnyeimet.
a legfájóbb pont az egészben mégis az, hogy eme ígéretet nem tudom betartani. de ezt te is tudhattad hogy így lesz.
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
