felix újra mellettem volt tegnap este és karjait körémfonta, ami miatt biztonságban éreztem magam ugyan, de nem te voltál. azt kívántam bárcsak te ölelnél és nyugtatnál. érezni akartam az illatod, látni csillogó szemeid és mosolyod, amely minden napomat feldobta.
végül nem aludtam. felix szuszogása volt az egyetlen hangforrás a szobában, amely hallható volt haldokló szívem dübörgése mellett.
az íróasztalomnál helyetfoglaló széken ücsörögtem, a már százszor átolvasott levelet szorongatva a kezemben, rád gondolva. éreztetni akartam veled, hogy nem felejtelek el, hogy még mindig eszembe jutsz. igaz, csak két hét telt el azóta, mégis úgy érzem, mintha egy évtizede nem láttalak volna. hiányzik a hangod, a nevetésed, a hülye beszólásaid.
hiányzol, seungmin.
YOU ARE READING
grief ⇢ seungjin ✓
Fanfiction" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.
