Alkonyat: Utódok

Jóslat

David kiképzése lassan haladt. Gyakran ellenkezett a kiképzőivel és örökösen megkérdőjelezett mindent. Habár úgy gondoltam, hogy jó döntést hozok, ha egy szigorú vámpírt választok kiképzőjének, lehet, hogy tévedtem. Antoannak rendszeresen be kellett számolnom az előrehaladásáról, de egyre kevesebbet tudtam mondani.

- Lehet ki kéne vinni terepre. - mondta Antoan három hét múlva, amikor bementem hozzá jelentést tenni Davidről. - Lássa, hogy kik miatt van szükség a szolgáltatásainkra.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Még mindig képtelen uralkodni magán teljes mértékben...

Antoan felnéz rám az asztala mögül. Leteszi a térképet, amit épp nézett az asztalra és feláll.

- Téged is az győzött meg, hogy láttad...

- Igen, de én...

- Pont van egy megfelelő jelölt is. Nemrég hívtak miatta. - elsétál az oldalsó asztalhoz, ami az ablak előtt áll és felvesz egy papírt. - Fontos, hogy magunk mellé állítsuk Davidet Lorelyn. Számítok rád ebben. - nyújtja át a papírt és közben mélyen a szemembe néz.

Felsóhajtok és bólintok.

-Hová megyünk? - nézek a papírra.

- London. Egyikünk nagyon megszerette a gyermekvér ízét. - mondja gúnyosan -  A helyi hatóságok is a nyomában vannak már. Vagy legalábbis azt hiszik. - kihúzom magam, utálom azokat akik gyerekeket ölnek - Tudtam, hogy ez a kedvedre lesz. - bólint Antoan és a papírra mutat. - Feltüntettem hol táplálkozott és nagyjából hol lehet a fészke. Eredetileg veled akartam menni, hogy kicsit elszórakozzunk, de most átadom a lehetőséget a nagyobb jó érdekében.

- Mikor indulunk? - az ablakhoz sétálok és kinézek. Néhány fiatal köröket fut az épület körül. David is köztük van, egy fiatal vámpírral beszélget futás közben. Sötétkék baseball sapkát visel, a karja pedig csillog a reggeli napfényben, ahogy mindenkié.

- Pár óra múlva. Azt akarom, hogy alkonyatra érkezzetek meg.

- Mi tart ennyi ideig Siggének? - terelem más irányba a beszélgetést. - Már három hét eltelt. Hol a lány?

- Tudod, hogy ez eltart egy darabig. Megbízom Siggében, jó munkát fog végezni. Amikor megérkezik a lánnyal, az készen fog állni a harapásra.

Nem váltunk több szót. Megkaptam az utasítást, ideje, hogy David is meglássa kiket is tesz el láb alól ez a vámpír bérgyilkosok szövetsége - vagy hogy is hívott minket.

Lemegyek az alagsorba vezető lépcsőn. Senki nincs az épületben, a fiataloknak kiképzése van ilyenkor, a többieknek pedig dolga van gondolom. Odalent egy hosszú egyenes folyosóra lépek rá, amiből kétoldalt fém ajtók nyílnak. Gyér, hideg, neon fényű lámpák világítanak végig, a legtöbb szobában még én sem jártam, de nem is teperek, hogy megtudjam mi van az ajtók mögött. Egyenesen a folyosó végéig megyek, ahol mgnyílik a tér egy aulává. Itt egy barna asztalnál egy öreg vámpír ül. Mindkét értelemben. Antoan változatta át, amikor az öreg hataloméhes szarházi nem akart meghalni és elbúcsúzni a földi javaitól amiket halandó életében olyan buzgón gyűjtögetett. Nem sokan élik túl az átváltozást ennyi idősen. Ő mégis már lassan 120 éves. 44 éve vámpír. Habár vámpír léte tompított rajta, mégsem tagadhatja le a korát. Gondolom Antoan ezért is tartja idelent, ahol van egy kis minimális hatalma és úgy érzi van feladata, és senkinek nem kell egész nap nézegetnie.

- Jó napot kismadaram! - gúnyosan rám vigyorog és eltűri arcából zsíros ősz haját. - Hallottam, hogy visszatértél, de nem hittem el.

- Fanny mesélt rólam? - nézek körbe, habár a terem teljesen üres. A szürke betonfalak elég nyomasztóak. És ő itt ül egész nap.