Alkonyat: Utódok

A lány aki egy kastélyban lakott

Nagy nehezen összeszedte magát. Én visszaültem és járattam a motort. 

- Tönkrement a ruhám! - mondja a kocsi ablakán benézve. Megforgatom a szememet.

- Van egy pokróc hátul, tekerd magadra. 

Ha nem állna fenn ez a helyzet, talán kinevetném, ahogy kínosan feszeng mellettem, egy kis kockás pokrócban. De ez most komoly. Sigge talán már el is vitte Elisabethet. Már lehet az államokat is elhagyták. Nagy az előnyük. Megszorítom a kormányt. 

- Mesélj a húgodról! - talán van elég esze és nem megy el egy idegennel. Talán ő nem egy átlagos 16 éves lány eszével gondolkozik... 

- Okos. Néha idegesítő. - ránézek Davidre. - Mit akarsz hallani?

- Feláldozná magát érted?

David arca elsötétül. Megvan a válasz amitől tartottam. Kikanyarodok az autópályára. Felbosszant, hogy Antoan átvert. Ez az indokom. Nem fogom hagyni, hogy átváltoztassák az akarata ellenére. Ezt senkivel nem szabadna megtenni! 

- Hívd fel az otthoniakat! - dobom oda neki a telefonját - kérdezd meg hol van a hugod. Ne legyél gyanús.

- Szólnunk kell nekik. Legalább anyámnak - mondja, és őszintén el is hiszi, hogy ez jó ötlet lenne- befolyásos barátaik vannak! Simán...

- Kiírtanák a családodat. És utána kitörölnének titeket a történelemből David.

- Mégis hogyan?! - nevet fel keserűen. - A nagyapám olvas mások gondolatában, egy barátunk látja a...

- Mind nem számít. - előre nézek, nagyon gyorsan haladunk - Nem tudod mivel állsz szemben. Tedd amit mondtam, vagy bekövetkezik mind.

David felhívta Rosaleet, akinek már többször hallodtam a nevét. Beadott neki valami mesét arról, hogy Ő és Lizi felkeresik a többi félvámpírt Afrikában. Lizi már régóta szerette volna ezt a kalandot és megismerni a "gyökereit", kérte hogy mondja el a szüleinke akik biztosan nem engedték volna el őket egyedül. Könnyebb késbőbb bocsánatot kérni, mint előbb engedélyt. 

Lekanyarodok az autópályáról, egy városkába. Davidnek kell ruha és nekem is be kell szereznem egyet. Nem léphetek Antoan elé farmerban és csíkos felsőben. Szomorú, de rontana az esélyeinken. 

- Ugye csak viccelsz?! - teszi szóvá David amikor megállok egy ruhabolt előtt.

- Meztelen vagy. Tíz perc múlva találkozunk itt!

- Nincs nyitva! - morogja, de azért kiszáll. 

Betöröm az üzlet üvegét, aztán a sorok között bolyongva kiválasztom ami a leginkább megfelel. David mögöttem matat.

Ahogy megmondtam. Tíz perc múlva már újra az úton vagyunk. David a hátsó ülésen öltözködik. Újra az autópályára kanyarodok és a legközelebbi reptér felé veszem az irányt. 

- Miért kell nekik a hugom? - érzem, hogy próbálja visszafogni magát. Ezért nem kérdezett eddig semmit. Próbál magára nyugalmat erőltetni, nehogy megint átváltozzon. 

- Erős lesz, ahogy te is az vagy. Hasznos Antoannak. 

- Ki ez a pasas amúgy? Mindig úgy emlegeted mint valami királyt. - hátranézek a tükörben. Elkapom a pillantását. 

- Mindig mondj igazat ha a közelében vagy. Tudni fogja ha hazudsz. - megelőzök egy kamiont, az ég kezd aranyszínű lenni, nem is tűnt fel, hogy ilyen sokáig voltunk a Hotelben. 

- De ki Ő? És miért félsz tőle? - suttojga. Megszorítom a kormányt aztán felsóhajtok. David fenyőillata egy kicsit megnyugtat. A zöld szín jut eszembe róla és a forksi erdő fái. 

- Ő a vezetőnk. Több száz éve egy szigeten változtat át olyan embereket akiknek erős képességeik lesznek. - nyelek egyet, belenézek a tükörbe, a szemem újra vörös- Utána kiképzi öket. Önuralomra, erőszakra, és célokra amelyek előnyösek neki... - beletúrok a hajamba, David csendesen hallgat - Ha vége a kiképzésnek, foglakoztatja őket, az erejüknek megfelelően. Dolgozunk embereknek és vámpíroknak egyaránt... Mondanak egy nevet, mi pedig megöljük.

- De Voltouri miért nem tesz valamit? - felnevetek.

- Szerinted ki mondja a legtöbb nevet? Antoan bármit megtehet. A sziget pedig a saját kis királysága. Ahogy te is mondtad.

- Te is öltél? Parancsra? - néz maga elé.

- Többször is. - válaszolom csendesen.

- Sajnálom, hogy kinevettelek a kastély miatt. - suttogja. Legyintek. - Tudják, hogy jövünk?

- Meglehet. - nézek az égre - Antoan tudta, hogy rájövök, átejtett. Ezért küldte Sigget előbb a hugodért. 

Lekanyarodok az autópályáról. Egy hosszú egyenes út után pedig befordulok egy kicsi magánreptérre. 

- Most várunk egy kicsit. - Mondom, hátradöntöm az ülést és lehunyom a szemem. 

- Milyen lesz ott? - kérdezi csendesen. Kicsit olyan fiú benyomását kelti aki még soha nem járt a városán kívül, akit túlféltettek a szülei és hiába egy csupaizom srác, helyes arccal, semmit nem ért a világból. 

- A szigetre csak hajóval lehet belépni. A városban majd átöltözünk. Lesznek szabályok amiket be kell tartanunk. - Hátranézek - Nem fogunk besurranni és megszöktetni a húgodat ha erre gondoltál. Ára lesz, hogy elhozzuk. Lehet egy év is eltelik míg Antoan kitalál egy megfelelő cserét. 

- Egy Év?!- kiált fel. 

- Halhatatlan vagy, mit számít? - nézek rá újból. - Szóval miután kitalálta mit szeretne értetek megszerezzük és utána hazamehettek. - David dühösen kifújja a levegőt.

- Veled mi lesz? 

- Nem tudom. - nézek magam elé. - Gyanítom, hogy Én leszek az ár.