Hirtelen

6.

Arthur Leclerc
2023.04.23.

Tovább mentem, de hirtelen rossz érzésem támadt. A vállam fölött hátra pillantottam, még mindig ott jöttek mögöttem, viszont amin megakadt a szemem, az az utca túloldalán, velem párhuzamosan sétáló ember volt. Talpig fekete ruhában, nyakában két fényképezőgéppel. Az első adandó alkalommal lefordultam egy kis utcába és egy ismerős emeletes ház előtt találtam magam.

Eredetileg ugyan nem hozzá indultam, de ha már ide jutottam, beszélek vele. Vesztenivalóm úgy sincs, igazából mindegy. Legalább nem kell az üzenetíráson őrlődnöm.

Őrült módjára kezdtem el nyomkodni a kaputelefon gombjait, hátha valaki megszán és beenged a fotós elől. Félreértés ne essék, semmi bajom velük, egészen addig, amíg nem követik az ember minden lépését és tiszteletben tartják a magánszférát. A futamokon vagy médiaeseményeken belefér, ott az a dolguk, de legalább az utcán, a szabadidőmben hagyjanak békén.

A kaputelefon egy sípoló hanggal jelezte, hogy nyitva az ajtó. Belöktem azt és elindultam felfelé a lépcsőn a lány lakásáig, aminek a számát már az előbb leolvastam a kis tablácskáról. Mély levegőt vettem és megnyomtam a csengőt.

Már kezdtem azt hinni, hogy nincs is itthon, mire kinyílt a fehér ajtóban ott állt Ő. Fekete testhezálló nadrágban, bő királykék melegítő felsőben. Haját kócos kontyba fogta fel, fekete szemüvegét a feje tetejére tolta és tágra nyílt szemekkel nézett rám. Szemei alatt nagy fekete karikák húzódtak, egyáltalán nem tűnt kipihentnek.

- Bejöhetek? - kérdezem, mire arrébb állt az ajtóból, intve a fejével, hogy menjek csak beljebb.

- Hát te?

- A környéken voltam, de megtalált pár fotós és megláttam a házat, ezért úgy gondoltam, benézek hozzád. A cipőmet levegyem?

- Igen, légyszíves. A komód alsó fiókjában találsz papucsot. - hallottam a hangját egy másik helységből. - Látom, megtaláltad a legjobbat. - utalt arra az extrém zöld, rénszarvasos karácsonyi papucsra, amit a lábamra húztam. Az egyetlenre, ami jó volt rám az összes ott lévő lábbeli közül.

- Kérsz egy teát?

- Elfogadom, köszi. - megtöltötte a vízforralót a csapról és elkeszítette a teát. Feltűnően távolságtartó volt az eddigiekhez képest. A feszültség szinte tapintható volt a szobában és mi csak ketten voltunk ott, Ő a konyhapultnak támaszkodott, én a kis fehér kanapén ültem. - Köszi. - vettem el tőle a piros-fehér pöttyös bögrét és belekortyoltam a forró italba.

- Jó, essünk túl ezen az egészen... - sóhajtottam. - Bár nem tudatosan, de azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.

- Miért is?

- Azért mert te a jachton megbíztál bennem, elmondtál nekem valamit, amit nem sokan tudnak és utána csak úgy eltűntem. Nem akartam bunkó lenni, csak... Csak egyszerűen nem tudtam, mit kéne tennem. Vagyis azt tudtam, hogy mindenképpen beszélni akarok veled, de azzal már teljesen meg voltam lőve, hogy mit kéne mondanom. Két egész napja ez járt a fejemben... Képtelen voltam másra gondolni, csak te és ez az egész töltötte ki a fejem. Tényleg nem akartalak megbántani. Sajnálom

- Egy kicsit rosszul esett, de túltettem volna rajta magamat.

- Bűntudatom volt, egészen mostanáig. Muszáj volt beszélnem veled, különben úgy éreztem, hogy megfulladok a saját gondolataim között.

- Mindegy, felejtsük el. Hogy jutottál be?

- Elkezdtem nyomkodni odalent az összes gombot, hátha valaki beenged és..

- Komolyan? - kérdezte elhűlten.

- Aha... De bevált, nem?

- Valóban... Biztosan örültek neked a lakók...

- A lényeg, hogy itt vagyok, a többi nem számít... - elnevettem magam, úgy próbáltam oldani az amúgy is feszült hangulatot, de ő csak egy lágy mosollyal reagált rá.

Ezután beállt közénk a csend. Nem az a kellemes fajta, ami a korábbi találkozásainkkor és amit kár volt megtörni, hanem az a rettentően kínos fajta. Nem tartom magam valami félénk alaknak, de szívem szerint eltűntem volna a Föld színéről. Atya ég... Muszáj véget vetni ennek, nem bírom tovább ezt a szótlanságot...

- Mi jót csináltál, amíg rád nem törtem?

- Tanultam, pont egy hét múlva ilyenkor államvizsga... És ha akarok diplomát még az idén, akkor muszáj belehúznom.

- És hogy állsz vele?

- Mármint a tanulással? - kérdezte, mire csak bólintottam. - Egész jól, bár lassan nem marad körmöm...

- Nem vagy éhes? Van pestos tésztám, még meleg.

- Nem, kösz. Ettem reggelit meg ebédre egy salátát, azzal elvagyok holnap reggelig. - mondta úgy, mintha teljesen természetes lenne, hogy két étkezéssel kihúz egy teljes napot.

- Arina, ez egyáltalán nem egészséges. Nem vagyok orvos, de tanultam biológiát és tudom, hogy ez nem normális. Enned kell, hogy koncentrálni tudj a vizsgáidra. Tudod te, milyen következményei lehetnek, ha nem figyelsz oda magadra?! Nem szeretném, ha tönkretennéd magad egy faszkalap miatt... Ne játssz az életeddel, csak egy van belőle... Szóval, hol vannak a tányérok és a villák?

- Felső szekrény, bal oldal. Villákat a kis felső fiókban találsz. - sóhajtott megadóan. - Reszelek hozzá sajtot. - állt fel és indult el a hűtő felé.

- Buon appetito! - mondta, amikor ő is helyet foglalt a kétszemélyes asztalnál.

- Jó étvágyat! - feleltem és nekiláttam elpusztítani a tányéromra rakott zöld szószos penne tésztát. - Valamikor, a nem túl távoli jövőben lenne kedved eljönni valahová?

- Most hétvégén hazamegyek a szüleimhez Olaszországba, a vasárnap esti vonattal tervezek visszajönni Monte-Carlóba, mert hétfőn már óráim vannak. - amint mondta, hogy hova megy, azonnal fontolgatni kezdtem valamit.

- Nekem szombat reggel be kell mennem a Ferrari gyárba Maranelloba felvenni egy PR videót a többi Ferrari Akadémista sráccal. Mit szólnál a hétfő estéhez?

- Jónak tűnik, de pénteken vizsgázom.

- Vonattal mész haza?

- Igen, Genováig, ott átszállok egy buszra, ami elvisz Montoggioba. Miért?

- Autóval megyek, szívesen elviszlek, ha gondolod és akkor nem kell vacakolnod a tömegközlekedéssel.

- Nem akarom a terhedre lenni, tök nagy kerülő lenne.

- Az üzemanyagot a cég állja és nem lennél a terhemre, különben nem ajánlottam volna fel.

- Akkor viszont elfogadom. Mikor indulsz?

- Holnap délután, négy óra körül. Bepakolom a kocsit és jövök érted, ha így megfelel.

- Tökéletes, köszönöm.

🏁 Jó futam nézést!🏁

Ui: Kinek szurkoltok?

TikTok: hqnna.writer