Hirtelen

37. - Bónuszfejezet - Luna di Miele

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan."

Pilinszky János: Átváltozás

18+-os tartalom fordul elő a fejezetben, kérlek saját felelősségre olvasd!

Arina Leclerc-Moretti

1 évvel később

Görögország

A tenger mélykék hullámai szonte egybeolvadtak az éggel. Sehol senki. A legtökéletesebb helyszín a várva-várt nászútunkra. A kibérelt vitorlás hajó orrára terítettem egy törölközőt, leültem és kezeimmel megtámaszkodva igyekeztem magamba szívni a D-vitamint. A legapróbb fekete bikinimet viseltem, hogy mindenhol egységes színűre "sülhessek", bár Calix születése óta nem volt annyi önbizalmam, hogy a korábbi, kicsit többet mutató fürdőruháimat vegyem fel. A szülés után hónapokig elégedetlen voltam az alkalommal, képtelen voltam anélkül tükörbe nézni, hogy ne találjak magamon valamit, ami nem tetszik. Ha igazán őszinte akarok lenni, ez a mai napig így is van, talán valamelyest enyhült a heti edzőtermi gyakorlatokkal, amiket Calix óvodába járásával be tudtam iktatni a munka mellé.

Ami pedig a karrieremet illeti, Alex irodát nyitott Nizzában és ott kerültem vezetői pozícióba. Arthur továbbra is a Ferrari szimulátoros pilótája, de a tavalyi szezonban a WEC kategóriában versenyzett és végre kipipálhatta a bakancslistajának egyik nagybetűs pontját, hiszen Charles-lal együtt nyerték meg a Le Mans-i 24 órás versenyt Oliver Bearmannel a Ferrari színeiben. A világ legjobb keresztapája, Calix most is éppen az ő idegeit borzolja az egyszerre imádnivaló, de néha rohadtul idegesítő dackorszakos viselkedésével. Alex, nos ő az évek múltán kicsit sem meglepő módon összemelegedett a kislányát nevelő dadával, bár ezt a világért sem vallaná be, de egyértelmű abból, hogy ránéz. Ki gondolta volna...

- Tudod, ha a túlgondolásért kitüntetés járna, költöznünk kéne, hogy a díjak elférnek a lakásban a trófeáim mellett... - jelent meg mellettem a férjem kék fürdnadrágban, kezében egy üveg pezsgővel. Valószínűleg elég buta grimasz ülhetett ki az arcomra, mert nevetve rázta meg a fejét és így felelt a fel nem tett kérdésemre: - Hallom a fogaskerekeket a fejedben. Elvileg nászúton vagyunk, pihenned kéne vagy mondjuk kardiózhatnánk...

- Te meg elvileg öt éve ismersz, mindig is ilyen voltam. A túlgondolás a lételemem... Oké, hogy az emberek változnak, de kétlem, hogy ezt valaha is kinövöm.

- Ebben egyetértek, de egy felettébb egyszerű módon kiverhetem a fejdből a gondolatokat... - mondta vonzó félmosollyal az arcán és tudom, hogy direkt rájátszott, de akkor is begerjesztett vele.

- Ó, tényleg? És hogyan?

- Pillanatokon belül kiderül, ha továbbra is rajtad marad az a falatnyi bikininek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető textildarab. Mondjuk akkor is, ha leveszed. Vagy én veszem le. - pupillája kitágult, zöldes szemei sötétebben csillogtak. - Pezsgőt? - mutatta felém az előbb magával hozott száraz pezsgőt.

- Nem, bár igazán csábító ajánlat, de ezúttal kihagynám. - felé fordultam és a kezemet a combja helyett a már igencsak kemény farkára helyeztem. Nagy szemekkel és legörbített ajkakkal néztem fel rá.

- Ugye tudod, hogy egy lehelet vékony határ választ el attól, hogy itt helyben magamévá tegyelek?

- Mi tart vissza?

- Nem akarok mégegyszer bíróságra járkálni, csak ezúttal én lennék az, akit lecsuknának közszemérem-sértésért. - menyasszony pózban emelt fel és kezdett el hálókabin felé sétálni. Letett az ágyra és fölém magasodva kötötte ki a bikinifelső masniját, így szabaddá téve a melleimet.

- Miért nem ittál pezsgőt? Jól vagy? - nézett rám ezúttal kissé komolyabban.

- Persze, minden a legnagyobb rendben. Csak, tudod, milyenek a megérzéseim... Még nem csináltam tesztet, de szerintem hamarosan újra elővehetjük a bébiőrt, pelenkát és hasonlókat.

- És mit szólnál ahhoz, ha tennénk arról, hogy biztosan legyen kistesója Calixnak 9 hónap múlva?

- Nem ellenkeznék... - feleltem a számba harapva, mire a téreimet a csípőjével szétfeszítve közelebb hajolt hozzám és ajkaival megszűntette a köztünk lévő távollságot. A csók közben időnként eltávolodott, de én az alsó ajkába harapva húztam vissza. Majd tőlem elszakadva nyálas puszikkal haladt végig a nyakamon keresztül a mellkasomig. Kemény mellbimbóimmat egyesével a szájába vette és folytatta a puszik szórását az alhasamig. Megszabadított a bugyimtól, immár teljesen meztelenül feküdtem előtte.

- Tudod, az nem teljesen fair, hogy én már pucér vagyok, de rajtad még mindig rajtad van a nadrágod... - mondtam elhaló hangon sűrűn zihálva, amint megéreztem a nyelvét a legérzékenyebb pontomnál.

- Akkor vedd le! - utasított elmélyült hangján, amitől még nedvesebb lettem. Erőt vettem magamon és megszabadítottam attól az egyetlen ruhadarabtól, amit viselt. - Olyan őrjítően finom vagy!

Abbahagyta ízlelésemet, ajkával újra megtalálta a számat. Megéreztem magamban a legnemesebb testrészét, azzal egyidőben pedig a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, hogy még közelebb lehessek hozzá. Ütemesen mozgott bennem, a kabint az érzelmeinktől túlfűtött sóhajok töltötték be. Hátam ívbe feszült, a körmeimett a hátába mélyesztettem, amint a testem remegni kezdett a gyönyörtől.

...

Egy igen frissítő zuhany után egy fehér törölközőt csavartam magam köré és kiléptem a miniatűr fürdőszobából, ami egyenesen a hálókabinba nyílt. Arthur az ágyon ülve a telefonját bámulta, de egyből felpillantott rám. Telefonját a beépített kis polcra helyezte, karjait a derekam köré kulcsolta. Zöld szemei megtalálták az enyémeket és gondolkodás nélkül hátradőlt, így rajta fekve kötöttem ki. Fülig érő mosollyal néztem rá, ami részben a puszta jelenlétének, részben az elmúlt órákban művelteknek volt köszönhető.

- Boldog vagy? - kérdeztem suttogva, mintha a minket körülvevő idill túlságosan is tűnékeny lenne.

- Nászúton vagyok a gyönyörű feleségemmep, otthon vár a fiam és nagy valószínűséggel nem is olyan régen csináltunk egy újabb bébit! Basszus, kimondva annyira abszurd, de hálás vagyok, amiért Lorenzo anno rád borította a kávédat és, amiért anya eltévesztette a dátumokat és újra láthattalak. Szóval azt hiszem, hogy ettől boldogabb nem is lehetnék!

Vége