Hirtelen

22.

Arina Moretti

2023.12.08.

Szeretném azt mondani, hogy az egy héttel ezelőtti rosszullétem csak egyszeri eset volt, de amkkor hazudnék. Minden áldott reggel fél hat és hét óra között sprinteltem a fürdőszobába. A legtöbb ételtől elment az étvágyam és alig aludtam, mert vagy az éhség tört rám éjfél után vagy a mosdóba kellett rohannom. Elképesztően fáradt és szétszórt voltam, tegnapelőtt kétszer fordultam vissza munkába menet, mert először a szemüvegem, másodszor pedig egy mappa maradt a kanapén. Bár lehet, hogy az is közre játszott, hogy az irodai munka megsokszorozódott és emellett Bianca kávézójából két felszolgáló is lebetegedett, így minden nap három órától nyolcig a pult mögött tengettem az időmet. A rosszulléteimet betudtam a stressznek és az alváshiánynak, amit a sorozatos tárgyalások és az azokra való felkészülés okozott, mert az utóbbi egy hónapban több új, fontos ügyféllel volt előre megbeszélt időpont, amin egy kollégámmal közösen tartottunk prezentációkat. Nem mertem - és nem is akartam - belegondolni, hogy ezeken kívül mi állhat a dolgok hátterében.

- Voltál már orvosnál? - kérdezte a göndör barna hajú barátnőm a kávégép mellett állva.

- Nem. Mondtam már, hogy nincs semmi bajom. Mindjárt itt a karácsony, kivettem a két ünnep közti napokat és akkor pihenek. Ha meg valami nagyon sürgős, azt elintézem a laptopomról. 

- Te tudod, de én nem vagyok olyan biztos benne.

Lefőtt az eszpresszó, Bianca ráöntötte a friss tejhabot, megszórta fahéjas fűszerkeverékkel, majd egy tálcára helyezte a magas üvegpoharat. Felkaptam a kis tálcát és a vendégek között szlalomozva vittem ki az ötös számú asztalhoz a lehető leggyorsabb módon, mert amint az orromba kúszott a fahéjas csodaital illata, rögtön felkavarodott a gyomrom, akárcsak a múltkor Arthur rántottájától. A vendég elé helyeztem a poharat és már sprinteltem is vissza a személyzeti helyiség mellékhelyiségébe. Nyomomban hallottam Bianca lépteit, de leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy elérjem a wc csészét, mielőtt még késő lenne.

- Na jó, ez nem játék! Egyszer az életben hallgass rám és menj el orvoshoz! - szólt rám, amint egy nedves törlőkendővel áttöröltem az arcomat felfrissülés gyanánt.

- Holnap meglátom, hogy leszek és ha reggel is ez lesz, akkor kérek időpontot. Most boldog vagy?

- Az leszek, amint megvan az eredmény. - válaszolta némi éllel a hangjában, majd magamra hagyott, hiszen újabb vevők érkeztek a kasszához.

...

Beléptünk a világos zöldre festett előszobába, majd a cipőinket levéve, kézmosás után a parányi konyhába mentünk. Két bögrébe gránátalma ízű teát csinált, majd a bögrék és egy nagy tálnyi vajas pattogatott kukorica társaságában átvonultunk a nappaliba. A helyiség falai sötétzöld színben pompáztak, a falakon fekete-fehér festmények lógtak - amik Marcel, Bianca barátjának tehetségét mutatták -, de a helyiség középpontja egy halványrózsaszín kanapé volt. Letelepedtünk a világ legkényelmesebb kanapéjára és éppen elindítottam volna a filmet, amit már három hete meg akarunk nézni és aminek apropójából jöttem fel zárás után a kávézó feletti lakásba.

- Várj... Nézd, nem akarok beleavatkozni a dolgaidba, de nyugodtabb lennék, ha ezeket most megcsinálnád. - lesütött szemekkel nyújtott felém három különböző dobozkát, amikről első ránézésre nem tudtam micsodák. 

- Ez mi? - Kézbe vettem azokat és azonnal leesett, mit rejtenek.

Terhességi teszteket. 

- Na nem! Neked elmentek otthonról! - vagy nem. De a világ minden kincséért cserébe se vallanám be, hogy nem így van.

- Értsd már meg, hogy aggódom érted. És Arthur is, biztos vagyok benne. És abban is, hogy a családod is ugyanezt tenné, ha beszámoltál volna nekik az elmúlt hetedről. Térj már észhez és ne szórakozz az egészségeddel!

- De...

- Nem érdekel! Elkezdtem és be is fejezem a mondandómat, utána elmondhatod. Megcsinálod mind a hármat és ha negatívak, akkor legalább kizárhatod ezt az opciót és elvonszolod a segged egy alapos belgyógyászati kivizsgálásra, mert ez már abnormális, Arina! Nem tudom tovább tétlenül nézni, ahogy elhanyagolod magad és kifogásokat keresel. Elég volt!

Elképedve hallgattam végig a legjobb barátnőm monológját, aminek végére hangereje jócskán megemelkedett. Némán álltam fel és mentem a fürdőszobába, kezemben a három dobozzal. A használati utasításokat követve végeztem el a teszteket, mint egy robot. Semmi lelki erőm nem volt hozzá, egyenesen rettegtem az eredménytől. A wc tetejére ülve szóltam ki Biancának, aki pár pillanaton belül belépett a helyiségbe. 

- Máris megvan az eredmény?

- Nincs, de erőm sem, hogy megnézzem. Megtennéd, kérlek?

- Neked bármit, drágám.

A telefonon beállított visszaszámlálón kínzó lassúsággal peregtek a másodpercek. Bár nem bántam volna, ha megállíthatom az időt és egy örök életre kitörölhetném ezt az idegörlő várakozást az emlékezetemből. Sajnálatos módon nem rendelkeztem ilyen képességekkel. Síri csend telepedett a helyiségre, majd csörgött az időzítő, letelt az 5-10 perc, amit az utasítás szerint ki kellett várni, Bianca pedig kezébe véve bámulta a teszteket. Az arcát vizslatta, de képtelen voltam az égvilágon bármit is leolvasni a vonásaiból. A fülemben hallottam a szívem heves, mély dobbanásait, a pulzusom az egekig nőtt az izgalomtól.

- Na?

- Arina... - letelepedett elém törökülésbe és a kezeimet megfogva szólalt meg.

TikTok: hqnna.writer