Hirtelen

23.

Arina Moretti

2023.12.08.

- Na?

- Arina... - letelepedett elém törökülésbe és a kezeimet megfogva szólalt meg. - Arina terhes vagy.

A szemeim golflabd nagyságúra nyíltak, majd gyorsan behunytam őket. A levegő a tüdőmben rekedt, az idő még a korábbihoz képest is lelassult. Képtelen voltam felfogni a legjobb barátnőm szavait, csak magam elé meredve próbáltam feldolgozni az eseményeket. Az elmúlt hét történései pörögtek le a zsemem előtt, hol felgyorsítva, hol pedig lelassítva az idő kerekét. A szemhéjaimat felnyitva pillantottam Biancára, de a rózsaszín kádkilépő szőnyeg hirtelen sokkal éredkesebbnek tűnt, mint a Bianca ölében heverő három nyomorult műanyag teszt, mindegyiken rajta a két-két jelentőségteljes csíkkal. A szemem alatti területen megéreztem egy forró könnycseppet, amint még sok másik követett néma csendben. A bőrömet csípte a sós folyadék, a vállaim rázkódtak a sírástól, a gyomrom görcsben állt, de ezúttal nem a hányingertől, hanem attól a sokktól, amit az utóbbi húsz perc okozott.

- Pontosan nem tudom, csak sejtem, mit érezhetsz most, de mégis muszáj megkérdeznem. - szólalt meg bő fél órányi hallgatás után a bal oldalamon helyet foglaló lány. Nem sokkal azután mentünk vissza a nappaliba, hogy kiderült a tesztek eredménye. Fejemet a vállára hajtottam és úgy kortyolgattam az azóta már elhűlt teámat. Nem ment a tv, nem szólt a zene, síri csendben ültünk a rózsaszín bútoron és amíg én próbáltam eljuttatni a tudatomig, hogy mostantól 1000 fokos fordulatot fog venni az életem, addig Bianca a jelenlétével támogatott. - Szóval... Ugye elmondod Arthurnak?

- Igen. - sóhajtottam egy nagyot és úgy tűnt, minden bánatom benne volt ebben a sóhajban. - De csak azután, hogy egy orvos rámondta az áment. - hittem abban az egy ezred százalékban, hogy talán... talán csak a tesztek voltak a hibásak és ez az egész meg sem történt. Na persze, ha az ember a józan eszére hallgat, akkor tudhatná, hogy mivel három különböző tesztet csináltam meg és minegyik pozitív lett, így a tévedés esélye -szinte- egyenlő a nullával.

- Mikor akarsz orvoshoz menni?

- Minél előbb meg akarok bizonyosodni róla. Nem akarom húzni-halasztani, mert csak az agyamra megy és még ettől is bolondabb leszek. - kínomban felnevettem, pedig egyáltalán nem volt semmi vicces benne. Talán csak a helyzet szürrealitása miatt, nem tudom.

- Marcel anyukája az itteni kórház szülészeti osztályának a főorvosa. Ha gondolod, el tudom intézni és lehet, hogy már holnap mehetnél...

- Az nagyszerű lenne, megköszönném. De elkísérsz? Nem akarok egyedül menni. Én ehhez egyedül kevés vagyok... - hüppögtem, pedig már azt hittem, hogy elapadtak a könnycsatornáim.

- Ez csak természetes. Sőt, reméltem, hogy én kísérhetlek el.

...

2023.12.09.

- Szóval, ha minden igaz, akkor azt állítja, hogy várandós. Kérem, vegye le a nadrágját, hajtsa fel a pólóját, majd foglaljon helyet a vizsgálóasztalon. - mutatott a fehér kipárnázott tárgyra a doktornő, akihez Biancának sikerült időpontot kérnie még tegnap este, így a mai napra beteget jelentettem az irodában. Tisztában vagyok vele, hogy nem volt szép húzás, de nem tudhattam előre, hogy milyen lelki állapotban leszek a vizsgálat után, ahogy azt sem, hogy mennyi ideig tart, ezért jobbnak láttam, ha kiveszem ezt a napot.

Tettem, amit kért és felfeküdtem az asztalra. Mivel még meglehetősen korai szakaszban voltam, a hüvelyi ultrahang berendezéssel vizsgálzlt meg. Nem mondom, hogy a világ legkellemesebb érzése kerített hatalmába azalatt a pár perc lefolyása alatt, de úgy sejtem, lesz még ettől rosszabb is az elkövetkezendő hónapokban.