Hirtelen

28.

Arina Moretti

2024. 04. 25.

Megittam a poharam aljáról az utolsó kortynyi citromos vizemet, a poharat a mosogatógépbe tettem és már rohantam is az irodámba. Az íróasztalomról felkaptam a kikészített kék mappákat, majd elindultam egyenesen a legfontosabb üzleti partnereknek fenntartott tárgyalóterembe, melynek hatalmas ablakai Genova egyik híres terére néztek. Az üvegajtós helyiségbe elsőként érkeztem meg, előkészítettem a meetinghez szükséges iratokat és összeszereltem a laptopot az óriási kivetítővel. Percekkel később be is lépett, előre engedve az ügyfeleinket - két őszes hajú, idősebb öltönyös férfit és két korombeli nadrágkosztümös lányt. 

- Üdvözlöm Önöket, Arina Moretti vagyok, Alexander kolléganője. Örülök, hogy megismerhetem magukat, korábban még nem találkoztunk. - egyesével bemutatkoztak, majd helyet foglaltak velünk szemben és neki láttunk a szerződés megkötésének, ami miatt megkerestek minket néhány nappal korábban. Alexszel a jól bevált taktikánkat alkalmaztuk: a másik fél ismertette a számára előnyös feltételeket, azt követően mi is, csak mi szokás szerint túllőttünk egy kicsit a "szimplán kedvező"-n és olyan feltételeket szabtunk, amikből biztosak voltunk, hogy a leendő üzlettársaink alkudni fognak. Így mindenki jól jár: mindkét fél megkapja, amit akar, ráadásul mi duplán nyerünk, mert a szerződés megkötésén kívül a vállalat jóhírét is keltik majd, hiszen "engedtünk nekik". 

Két órával a kezdés után sikerült aláírni a szerződést, majd egy röpke félórás bájcsevej után hagyták el a termet. A fekete irodai székbe hátradőlve rúgtam le a lábaimról nude magassarkúimat. Tenyeremet a már igen látványosan gömbölyödő hasamra simítottam és a szemeimet behunyva emlékeztem vissza a januári délelőttre, amikor életemben másodjára találkoztam Alexszel és amikor szinte semmi ismertség után állást kaptam tőle. Azóta a munkaidőt leszámítva is rengeteg időt töltöttünk el együtt. Legtöbbször munka után hazavitt és nagyjából két hete vacsorázott nálunk először, azóta pedig többször is megesett, hogy vagy a szüleim vagy én marasztaltuk. A családom valószínűleg azt a következtetést vonta le, hogy a születendő gyermekem apjával való szakításom után végre egy újabb párkapcsolatom alakul, de nem hagytam nekik, hogy hangosan a szemembe mondják, Alex távozását követően egy szempillantással beléjük fojtottam a szót. Azóta is megmosolyogtatnak a történtek, hiszen Alex az egyik legkedvesebb férfi, akivel valaha találkoztam. Aggódik értem és a babámért, reggelente friss péksüteménnyel vár a kocsiban és a nyűgösebb napjaimon is mindig talál egy idióta mémet vagy pár kedves szót, amivel felvidít.  

Az ajtó irányából krákogást hallottam. Kinyitottam a szemeimet és Alex állt ott az ajtófélfának dőlve.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Mostanában nem alszom valami jól.

- Beszélni szerettem volna veled már napok óta, csak nem volt rá alkalom. - mondta és felém kezdett sétálni, amjd megállt a hátam mögött és a vállamat kezdte masszírozni, ami elképesztően jól esett.

- Hallgatlak. 

- Nem itt szeretném megbeszélni veled, ebben az irodaházban a falnak is füle van. Arra gondoltam, hogy este eljöhetnél velem vacsorázni és majd ott. 

- Szívesen megyek veled. - válaszoltam pillantnyi hezitálás után. A fejemet hátra döntöttem  és így fejjel lefelé láttam, ahogyan szívdöglesztő mosolyt küldött felém. 

- Ennek örülök. Hétre ott leszek érted. 

...

Már bőven elmúlt délután öt is mire hazaértem. Készítettem egy kamilla teát és a bögrével a kezemben indultam el az emeleti szobám felé. A táskámat a fotelbe dobtam és a szobámhoz tartozó fürdőszobához indultam, de amikor elhaladtam az egészalakos tükröm előtt megakadt a tekintetem a hasamon. Az ötödik hónapban jártam, így már nem lehetett rejtegetni és azt mondani, hogy "csak felszaladt pár kiló", de nem is akartam. A visszatükröződő tükörképemmel magamhoz képest elégedett voltam, pedig sosem szerettem igazán a testemet, mindig találtam valami kivetnivalót. Végül levettem magamról a napközben viselt ruháimat és folytattam utamat a fürdőbe. Hosszú hajamat kontyba fogtam a fejem tetején, vettem egy kellemes zuhanyt, lemostam a sminkemet és egy hidratáló maszkot tettem fel, mert egy kicsit száraznak éreztem a bőrömet.

A párás helyiségből kilépve a szekrényemből kivettem egy testszínű harisnyát és egy pár napja vásárolt eperszínű ingruhát, amely nagyjából lábszárközépig ért. Lemostam a maszkot, majd a kissé hullámos hajamat egy magas copfba fésültem és elkészítettem a sminkemet ma már másodjára, ami csak egy kis korrektorból, szempillaspirálból és egy leheletnyi pirosítóból állt. Egy kisebb fehér táskába bepakoltam a pénztárcámat és még néhány szükséges dolgot és már indultam is. Az előszobában felvettem a fehér Puma sportcipőmet és a fehér szövetkabátomat, majd az ajtón kilépve megláttam a már jól ismert fekete BMW-t a felhajtón, az autónak támaszkodva pedig Alexet.

- Szia. - köszöntöttem egy öleléssel.

- Szia, csinos vagy. Indulhatunk?

- Igen. - beszálltunk a kocsiba és bő háromnegyed órás út múltán a genovai kikötő közelében parkolta le az autót. Lezárta azt és gyalog indultunk tovább.

Az étteremhez megérkezve tátva maradt a szám. A belső teret sötétbarna faborítás fedte és rengeteg növény volt elszórva, lelógtak a falakról és az asztalok között is voltak, így elkülönítvaazokat és kissé privátabbá téve a hangulatot. Elfoglaltuk az asztalunkat, rövidesen megjelent egy pincér, felvette a rendelésünket, majd távozott.

-  Na...? - kezdtem el, hátha végre kiböki, mi volt olyan fontos, hogy nem lehetett megbeszélni azt az irodában vagy otthon megbeszélni. 

- Nehéz belekezdeni... - tenyerével megdörzsölte az arcát és mélyet sóhajtva folyatta. - Nézd, az utóbbi időben, amióta együtt dolgozunk nagyon megkedveltelek. - szemeim hatalmasra nyíltak, a gyomrom liftezni kezdett és úgy éreztem, teljesen elsápadtam.

...

Azt hiszem, extrán ügyes vagyok, hogy sorozatban harmadik hete van rész...

Szerintem ledobtam az atombombát... De megígérem, hogy pozitív végkimenetele lesz Arina és a kisbaba jövőjére nézve. 😉

TikTok: hqnna.writer