A kitaszított (18+) (BEFEJEZETT)

16. fejezet

Angyal

Az ágyamon hasaltam, miközben összeszorult szívvel hallgattam legjobb barátom, Chad pityergését a telefonban. Körülbelül egy órája beszéltünk már, előtte egész nap üzenetekben beszéltünk arról a tragédiáról, ami vele történt.

Lebukott nővérének, Cheryl-nek a vőlegényével. A szőke hajú férfi, akivel eddig egy árva szót sem beszéltem, viszont részletesen el tudtam volna mondani, hogyan kényeztette eddig a legjobb barátomat, régóta kavart Chaddel. Egy éjjel neki esett a férfinak a fürdőszobában, aki örömmel fogadta Chad közeledését és ez lett a vesztük.

Túl hangosak voltak, vagy Cheryl-nek szüksége volt a mosdóra, azt senki nem tudta, viszont premier plánba látta azt, ahogy az öccse a vőlegénye előtt térdel. Cheryl kiakadt, ordítani kezdett, felkeltve ezzel a szülőket, akik értetlenül rohantak a zokogó Cheryl és az elsápadt Chad elé. Cheryl pedig mindent elmondott, bajba keverve a vőlegényét és az öccsét.

Nem aludt senki aznap éjjel. Veszekedtek, ordibáltak, majd elhalkultak, hogy utána tovább folytathassák a marakodást. Chad lelkileg összetört és zokogva mesélte, hogy a szülei egyházi tábora akarják őt küldeni a nyárra, mert amit művel az istentelenül mocskos.

Próbáltam vigasztalni a legjobb barátomat. Bíztattam, hogy idővel meg fog nyugodni a családja, és rá fognak jönni, hogy ebben az egészben nem ő az egyedüli, aki hibázott. Fogalmam sincs, hogy tudtam-e segíteni rajta, reménykedtem abban, hogy kínjai súlyából le tudott egy kicsit adni azzal, hogy beszéltünk. Sejtettem, hogy kimerült, és talán egy kicsit megnyugodott, mikor szipogva búcsúzott el.

A hátamra fordultam nagyot sóhajtva, miután félre dobtam a telefonomat. Zűrzavaros aggyal bámultam fel a fehér plafonra. Rám is hatással volt Chad története, szorult a torkom a sajnálat miatt, amit legjobb barátom iránt éreztem. Szomorúnak és magányosnak éreztem magam, nyomták a lelkemet a történtek és Oscarra gondoltam, hogy vajon Ő mit tenne most.

Talán az ölébe húzna, simogatná a hajamat, miközben valami bölcset és igazat mondana az emberekről. Tudtam, hogy Oscar nem ítélné el Chad-et, talán tudta jól, hogy mi történik vele, csupán nem szólt erről, ahogy én sem. Lehet, felajánlaná, hogy menjünk el Chad-ért és próbáljuk meg felvidítani őt egy kis kocsikázással. Rengeteg lehetőség lefutott a fejemben, mit tenne most Oscar, ha itt lenne, és emiatt furcsa mód hiányozni kezdett.

Azt kívántam, bár itt lenne. Bár mellettem feküdne, és arcpirító dolgokat suttogna a fülembe. Bár mesélne még az érzéseiről irántam, amiket még mindig hihetetlenek voltak számomra. Elképzeltem, mit szólna ahhoz, ha én vallanám be ugyanezeket. Szinte láttam magam előtt boldog mosolyát, és elképzeltem, ahogy a sebes arcomra simítaná selymes kezét, hogy magához húzzon egy csókra.

Lehunyt szemeimen próbáltam elképzelni ezeket a pillanatokat. Annyira valóságosnak tűnt az egész, hogy nagyot nyelve markoltam rá a takaróm szélére, hogy elnyomjam a sóhajaimat. Akartam Oscar-t, most már teljesen biztos voltam benne, és szinte fájdalmat okozott a hiánya és a tudat, hogy addig nem lehetek vele, amíg Ő nem keres meg.

Ekkor zajt hallottam. Riadtan ültem fel az ágyban és fordultam az ajtó felé, ami zárva volt. Pár másodpercig síri csend honolt, majd léptek zaja hallatszódott valahonnan az emeletre vezető lépcső környékéről. Oscar! Felragyogott az arcom, és szinte kirobbantam a szobából, hogy a démonom elé szaladhassak, és a nyakába ugorhassak.

Nem volt a szobám előtt, így lerohantam a lépcsőn és a bejárati ajtó előtt kíváncsian fordultam körbe Oscar után kutatva, amikor kiszúrtam egy férfit a konyhában, aki nem Oscar volt. Az a férfi állt a konyhapultnak dőlve, akit a vásárban láttam, akinek szépen művelt tetoválások takarták a karjait, aki próbált magához csábítani, és akit Oscar egy apró pofonnal jutalmazott. Egy démon állt a konyhában, én pedig halálra rémülten néztem farkasszemet ijesztően sötét tekintetével.