A kitaszított (18+) (BEFEJEZETT)

15. fejezet

Démon

Bajban voltam, ez tény. A saját sorsom szakadt a nyakamba és hirtelen nem tudtam, mit csináljak, mivel foglalkozzak először. Dolgoznom mindenképpen kellett, hisz valahonnan erőt kellett merítenem, mert a gyengülésem aggasztó volt. Régi démonkollégám, Mario fenyegetése is a fejem felett lebegett, miszerint mindent el fog mondani Vicky-nek rólam és a tűzről, ami évekkel ezelőtt elcsúfította a bőrét.

Tudtam, hogy meg kell őt előznöm, és mindent el kell mondanom Vicky-nek arról az éjszakáról. Tisztában voltam azzal, hogy őszintének kell lennem, hogy be kell vállalnom azt, hogy az a borzalmas háztűz az én munkám volt. Mindössze annyi volt a célom ezzel, hogy mentsem a saját bőrömet és tudtam, hogy mindezt úgy kell csinálnom, hogy Vicky is megértse az akkori céljaimat.

A papok és az általam megszállt test családtagjai pihenőt tartottak. Órákon keresztül próbáltak kiűzni, rendesen megdolgoztattak és számomra is jól esett egy kis szünet. Azonban az elmémet nem tudtam kikapcsolni, így részletesen végig gondoltam azt az éjszakát pontról pontra, ami tönkretette Vicky Montgomery életét.

Évekkel ezelőtt egy gyenge embert fogtam ki, aki anno önszántából szigetelte el magát a családjától és a barátaitól. Könnyű dolgom volt vele, mindent parancsszóra csinált és igyekeztem kihasználni a lehetőségeimet, ezáltal több ártatlan embert is megölettem vele, hogy a nevem alatt szereplő kiiktatott életek listája minél hosszabbra nyúljon, hisz már akkor is én akartam lenni a legjobb.

Céltalanul bolyongott a test az éjszaka közepén, miközben a tulajdonossal megállás nélkül vitatkoztunk. Aznap este a férfi valamiért engedetlen volt velem szemben, és megváltásért könyörgött. Elgyengült, túl régóta birtokoltam őt, és már én is éreztem, hogy a félelme irántam kezdett alábbhagyni. Az áldozat egyszerűen feladta már, csak a halálért könyörgött és a megszokott iszony, amit előidézek a lényemmel, kezdett átalakulni valami undorító, bűzös füstté, ami már az én torkomat is fojtogatta alkalmanként.

- Még egy dolgot kell megtenned és utána boldogan foglak elengedni – szóltam.

- Mit... Mit akarsz? – kérdezte, a szavak formálása már nehezére esett.

- Látod azt a házat? – fordítottam fejét a családi ház felé, ahol egy ideje ácsorgott a test. – Gyújtsd fel!

- Mi? – emelkedtek magasra szemöldökei döbbenten. – Nem! Nem fogom felgyújtani! Montgomery-éket ismerem, rendes emberek, övéké a városi konditerem.

- Voltál már ott? – érdeklődtem, habár tudtam a választ.

- Nem.

- Megkérdezhetem, hogy miért?

Az áldozat gondolkodni kezdett. Vele együtt láttam lelki szemei előtt egy kigyúrt magas férfit, és éreztem az áldozat irigységét a fitt és egészségesnek tűnő testet látva. Éreztem a csalódottságot, miszerint ő nem néz ki ilyen jól és biztos volt abban, hogy ezért nem volt sosem a lányok kedvence, és ezzel fegyvert adott a kezembe.

- Tudod, mit gondolnak az ilyenek rólad? – kérdeztem, és mivel a hallgatást érdeklődésnek véltem, folytattam. – Hogy egy pancser vagy. Valószínűleg ez a Montgomery figura az összes olyan csajt megkapta, akikről te csak álmodozol. Hisz nézz rá! Jól menő vállalkozása van, felesége és gyereke. Az ő szemében te nem vagy más csak egy csótány, akit szívtelenül eltaposna, ha az útjába kerülnél. Az ilyenek, mint ez, röhögnek rajtad, viszont ők sem védtelenek. Egy kis tűz biztos móresre tanítaná őket. Olyan egyszerű emberek lennének, mint te, ha sérülne a testük, ami miatt szerencsések voltak.