Victoria Montgomery a középiskolai hierarchia utolsó utáni helyet kapta. Arcát, vállát és karját szegélyező égési sérülései miatt céltáblává vált társai szemében, megkeserítve így a lány mindennapjait.
Vicky-nek nem csak az iskolai zaklatókkal kell...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Démon
Arca ki volt pirosodva, mogyorószemei elkerekedtek, tekintetében a rettegés csillogott. Még levegő is benne rekedt, hiába nyíltak el ajkai az oxigénért. Félelem és izgalom illatú volt a levegő, aminek hatására a farkam megmozdult Vicky-ben, jelezvén azt, hogy készen áll egy újabb menetre. De nemcsak ez izgatott fel, hanem az ütés is, amit az orromra mért a homlokával.
Megtöröltem az orromat, és kajánul elvigyorodtam, mikor megpillantottam ujjbegyeimen sötéten csillogó véremet. Büszkeség árasztott el Vicky viselkedése miatt. Tetszett, ahogy küzdött, minden egyes ellenkezése csak olaj volt a tűzre, ami napok óta lobogott bennem. A rettegése pedig csak még jobban felébresztette a bennem szunnyadó lángokat.
Nem tudtam betelni vele, és mielőtt tovább folytattam volna a játékomat, erősen elkaptam az állkapcsát. Vicky felnyöszörgött a fájdalomtól, hófehér bőre maszatos lett a fekete véremtől, és ez volt a legszebb látvány, amit valaha láttam. A tudat, hogy egy részem nemcsak benne maradt, hanem még össze is kentem saját magammal, az egyszerűen észvesztő volt.
- Olyan kibaszottul gyönyörű vagy – morogtam kábultan, és a rettegéstől szét nyílt ajkaira nyomtam a sajátomat.
Menny és Pokol. Mézes íze végig szaladt a nyelvemen, le egészen az ágyékomig, aminek hatására ösztönösen előre toltam a csípőmet. Vicky bele nyögött a számba, elködösítve így az elmémet és kis idő múlva én voltam az, aki felhörgött, mikor a lány összeszorult a farkam körül.
Újra belédöftem magam, kicsikarva Vicky tüdejéből egy erőtlen sóhajt, majd elhúzódtam tőle. Hallottam, ahogy megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor farkamat is kihúztam belőle. Gonoszul elvigyorodtam az orrom alatt, kedvem lett volna felnevetni a reményétől, miszerint itt abbahagyom. Közel sem voltunk a végéhez, és erre Vicky is rájött, mikor pillanatok alatt a hasára fordítottam őt.
Fájdalmasan felszisszent, a bilincs megnyikordult a hirtelen pozícióváltástól. Áhítatosan néztem végig a lányon. A csuklói keresztbe lógtak az ágytámlán, feje a párnáján pihent és a válla mögül rettegve nézett hátra rám. A pólója a nyakáig fel volt húzva, megmutatva így hófehér és sima hátát. Kerek és fehér feneke szinte világított a sötét szobában, vékony lábaival együtt.
- Most mit csinálsz? – pánikolt, mikor a hasa alá nyúltam és felhúztam őt a térdére úgy, hogy a feneke égnek álljon.
- Semmi olyat, amit ne szeretnél – feleltem, miközben mögé térdeltem.
- Oscar! – nyögte meglepetten, mikor egy erős mozdulattal visszanyomtam magam belé és újra kezdtem az egészet.
Mámoros állapotomban csak a fenekére tudtam figyelni magam előtt. Ugráltak a farpofái minden egyes lökésemtől, a gerince meghajlott, ahogy Vicky a párnába nyomta az arcát, hogy elnyomja a nyögéseit. Végig húztam a kezem az oldalán és belemarkoltam a csípőjébe. Ujjaim alatt éreztem a bőrén a repedéseket, amit egykor a pubertáskor okozott.
