A kitaszított (18+) (BEFEJEZETT)

4. fejezet

Angyal

Chad szobájában köröztem már egy ideje. A legjobb barátom az ágyán ült, követte tekintetével a mozgásomat, miközben a szavakat kereste. Sikertelenül.

Töviről-hegyire elmondtam neki a történteket. Hogy Oscar ott volt a temetőben, és attól a szőke férfitól sikerült megtudnom a nevét. Hogy Oscar ott volt a plázában is, és követtem Őt. Hogy behúzott egy sötét sarokba és molesztált. Hogy még mindig érzem a tenyeremen az undorító merevedését.

- Teljesen beléd esett – szólt végül Chad.

Gúnyosan felhorkantam. Chad folyton ezzel jött, hogy ez a férfi, aki valamilyen úton-módon folyton bejut a szobámba és bókol, halálosan szerelmes belém. Egyszerűen nem bírtam ezt elfogadni, mert badarság volt.

- Ez hülyeség – mondtam is ki a nyilvánvalót. – Ha belém van esve, akkor miért nem jön oda hozzám normálisan?

- Oda megy.

- Mármint mint egy rendes ember – magyaráztam. – Simán oda jöhetne és randit kérhetne tőlem.

- Elmennél vele? – vonta össze a szemöldökét Chad.

Szóra nyitottam a számat, aztán inkább becsuktam. Nem volt válaszom erre a kérdésre, mert valójában bele se gondoltam még. A tény, hogy szinte semmit nem tudtam és nem is láttam Oscar-ból, ijesztő volt. Noha bárhol felismertem volna az illatát és az ajkait, a hangjával együtt, számomra mégis csak egy árnyék volt. Egy idegen.

- Sosem láttam még őt – mondtam bizonytalanul.

- De legalább most már tudod a nevét – próbált felvidítani Chad, majd előhúzta zsebéből a telefonját. – Úgyhogy akár rá is kereshetnénk, hátha fent van valahol és elhívhatnád te randira.

- Fúj, nem! – fintorogtam és leültem Chad mellé. – Nekem nem kell ez a perverz.

- Hiszi a piszi – ingatta a fejét vigyorogva, majd tekintetét a telefonjának szentelte, velem együtt.

Vezetéknév híján csak az Oscar nevet írtuk be a közösségi médiák keresőjébe, és leszűkítettük a listát a saját városunkra. Több száz embert dobott ki a kereső, és mivel egyszer sem láttam Oscar arcát teljes valójában, próbáltuk összehasonlítani barackajkait és markáns állát a fotókon szereplő férfiakkal.

Mindenhol kerestük őt. Chad szinte az összes közösségi média applikációját megnyitotta és kereste a férfit, aki hetek óta zaklat. Azonban minden próbálkozásunk hiába való volt, egy személy sem hasonlított Oscarra, így kis idő múlva tanácstalanul néztünk össze legjobb barátommal.

- Lehet nincs fent sehol – jegyeztem meg.

- Az lehetetlen! – csóválta a fejét Chad. – Mindenki használ valamilyen platformot, még a nyolcvan éves nagyanyám is Facebook-ozik. Aki nincs fent sehol, az konkrétan nem is létezik.

Emésztettem Chad szavait, mert most először valaki hangosan is kimondta a bennem keringő ötletet Oscarral kapcsolatban. Hogy nem létezik. Senki nem látta Őt rajtam kívül, így adott volt a feltevés, miszerint lehet, hogy a férfi csak a saját agyszüleményem. Lehet, hogy tényleg becsavarodtam? Beképzeltem azt, hogy egy férfi belopózik hozzám éjszakánként, és a merevedését a tenyerem alatt?

- Szerinted is Oscar nem létezik? – kérdeztem Chadtől aggódva.

Nem válaszolt egyből, csak ugyanolyan aggodalmas tekintettel nézett vissza rám, mint ahogy én bámultam őt. Mintha gondolkozott volna a válaszán és félt volna elmondani nekem a gondolatait.