A kitaszított (18+) (BEFEJEZETT)

12. fejezet

Angyal

Furcsa volt másképp érezni Oscar iránt. Klinikai esetnek tartottam magam, amiért belezúgtam egy olyan férfiba, aki nemcsak zaklatott és halálra ijesztett heteken keresztül, hanem emellé még gyilkos is volt. Úgy éreztem magam, mint aki megőrült. Hisz megőrültem Oscar-ét, a démonért, aki valamilyen csoda folytán igazán kellemes társaságnak és nagyszerű szeretőnek bizonyult.

Újra és újra felrémlett előttem a legutóbbi együttlétünk. Az édes csókjai, a durván mozgó öle, amivel újra és újra a csúcsra tudott juttatni. Akartam őt, bele bolondultam és habár gyakran emlékeztettem magam, hogy nem normális, amit érzek, és ami történik velem, mégse tudtam neki ellenállni. És az, hogy a környezetem támogatott Oscarral kapcsolatban csak még furcsább volt.

A szüleim – legnagyobb meglepetésemre – örültek Oscar jelenlétének. Nem érdekelte őket a tudat, hogy a férfi nemrég kikötözött az ágyamhoz és a bilincs nyomokat hagyott a csuklómon. Igazából megkönnyebbültek, amiért nem bántalmazás áldozata lettem, hanem a mindent elsöprő szerelemé. Támogattak vele kapcsolatban és azt mondták, mindaddig így lesz, amíg boldognak látnak engem. Az már részletkérdés volt, hogy én egyáltalán nem éreztem magam boldognak. Inkább rémült voltam.

Chad pedig... Chad volt. Legjobb barátként támogatott és egyetértően bólogatott, mikor azt ecseteltem neki, hogy mennyire félek. Mégis ujjongott és csillogó szemekkel hallgatta a mesémet, mikor az együttlétünket részleteztem neki. Chad odáig volt Oscar-ért, hiába nem találkoztak még normális körülmények között. Elmondása szerint Oscar azokra a karakterekre emlékeztette, akiket eddig csak a romantikus regényekben látott. Oscar volt számára a bizonyíték arra, hogy léteznek még olyan pasik, akik tűzön-vízen átvágnának egyetlen szerelmükért.

Jó érzés volt az, hogy nem kaptam rossz megjegyzéseket a szüleimtől és Chad-től. Mégis a józan eszem folyamatosan visszavonulót fújt és szinte pánikolva kereste a kiutat. Tudtam a szívem mélyén, hogy nem normális a reakció, amit Oscar kiváltott mindannyiunkból. Mert Oscar nem volt jó, ezt a zsigereimben éreztem. Mégis a szívem és az eszem ádáz háborúban állt egymással miatta.

- Ha a te gyerekeden lennének sebek, amit a pasija okozott neki, akkor mit csinálnál? – kérdeztem meg sokadjára Chad-et, mikor beszálltunk a pláza liftjébe, hogy lemenjünk a parkolóba az autójához.

- Hát ha tudnám, hogy az élvezet miatt történt, akkor... - Chad elgondolkodott és belekortyolt a jegeskávéjába. – Fogalmam sincs. Ha bántalmazná, akkor nyílván kiherélném, de így... - csóválta a fejét tanácstalanul.

- Én biztos, hogy elbeszélgetnék a fazonnal – jegyeztem meg, miután Chad megnyomta a lift egyik gombját. – Tudod, egy kis fenyegetés, hogy a fél szemem rajta tartom meg ilyenek.

- Apád nem beszélt vele?

- Nem – ráztam a fejem. – Szerintem nem is érdekelte. Ahogy anyát sem.

Chad lesajnálóan pillantott rám, majd újra beleivott a kávéjába és a lift szürke padlójának szentelte a figyelmét. Ez amolyan egyetértés volt velem. Egyetértett velem abban, hogy a szüleim reakciója egy újabb jel volt arra, hogy mennyire nem érdeklem őket.

A lift kedves és udvarias női hangja tájékoztatott minket, hogy megérkeztünk a parkolóba, mielőtt kinyílt volna az ajtó. Néma csendben szálltunk ki és indultunk el a sorok között Chad autójához.

- Cheryl is ott lesz a vásáron – szólt Chad. – És Greg is jön.

A városban tavaszi vásárt tartottak az egyik parkban. Igazi retró bulinak ígérkezett a város összes vállalkozásának standjával. Célba lövés, óriáskerék, dodzsem, vattacukor, hot-dog és hamburger. Mi is oda igyekeztünk éppen, csak előtte beiktattunk egy közös jegeskávézást, hogy kettesben pletyizhessünk, hisz tudtuk mindketten, hogy a vásáron nagy valószínűséggel bele fogunk futni ismerősökbe is. Ahogy Cheryl-be, Chad nővérébe és annak vőlegényébe, Greg-be, akinek Chaddel viszonya volt.