A kitaszított (18+) (BEFEJEZETT)

20. fejezet

Démon

4 héttel korábban

Vicky-nek időre van szüksége. Ezzel nyugtattam magam, és ezért is engedtem el aznap éjjel a legjobb barátjához. Bíztam abban, hogy Chad-nél kiszellőzteti a fejét és rájön, hogy Mario csapta be Őt, nem pedig én. Reménykedtem abban, hogy az elmúlt hetek történései igazolják az érzelmeimet iránta. De nem így lett.

Ott voltam, mikor Vicky megosztotta a szüleivel a tervét, miszerint pár hétre a hegyekbe akar menni. Felfordult a gyomrom, mikor azt ecsetelte, hogy meg akar keresztelkedni. Értetlenül álltam a háttérben, és mikor elmondta, hogy szakítottunk, mert félre ismertük egymást, akkor már tudtam. Egyetlen egy ok miatt akar a hegyekbe menni; hogy megszabaduljon tőlem. És tökéletes választás volt erre az egyházi tábor és a csatlakozás Isten nyájához.

Döbbent voltam a hallottaktól és olyan érzések kerítettek a hatalmába, amiknek létezéséről eddig még nem tudtam. Fájt a mellkasom, szorított és lüktetett. Nehéz volt lélegeznem, volt a torkomban egy gombóc, ami még a látásomat is elhomályosította. Undorodva töröltem le a nedvességet az arcomról, ami a szememből folyt ki, és csalódottan fordultam ki a házból úgy, hogy Vicky és a szülei észre sem vettek.

A számat harapdálva sétáltam le a gyepen, amikor kiszúrtam a szomszédban Jim-et, a vérfarkast. Bátortalanul intett egyet, én pedig lehajtott fejjel és zsebre vágott kezekkel, hogy takarjam a remegésemet, sétáltam oda hozzá.

- Megtudta? – Csak ennyit kérdezett, én pedig a feljárójának betonját fixírozva bólintottam egyet.

Jim tudta, hogy anno én okoztam a tüzet. Szolgálatban volt aznap éjjel, és látott, mikor a tűzoltók között kisurrantam az égő házból. Tisztában volt azzal, hogy miért jöttem vissza a lányhoz évekkel később, ahogy az iránta érzett érzelmeimről is tudomása volt.

- Tegnap körözött itt egy démon – szólt Jim, én pedig felkaptam a fejem.

- Tetovált?

- Igen – bólintott. – Hajnalig itt legyeskedett, aztán elment. Veszélyben vannak? – biccentett a Montgomery ház felé.

- Vicky biztosan – bólogattam. – De jelenleg utál, és el akarja hagyni a várost. Talán így biztonságban lesz.

- Mikor megy el?

- Két hét múlva – feleltem, és lopva Vicky otthonára pillantottam. – Megtennéd, hogy figyeled őket, amíg a lány itthon van?

- Oscar... - sóhajtott a fejét csóválva.

- Veszélyben vannak – bizonygattam. – Küldj ide valakit, az örs tele van kitaszítottakkal. Meg fogják érteni.

- Be tudok vállalni egy-két napot és éjszakát, illetve körbe kérdezek – ígérte. – De két hetet nem tudok vállalni.

- Majd valakit még ide küldök – feleltem.

- És te? – vonta össze a szemöldökét.

- Nekem dolgoznom kell. Gyenge vagyok, szükségem van egy kis időre, meg persze erőre – magyaráztam.

Jim bólintott, majd a kezét nyújtotta, hogy férfiasan lefixáljuk a megbeszélteket.

Görcsbe ugrott a gyomrom a tudattól, hogy Mario egész éjjel itt leselkedett Vicky-re vadászva. Tisztában voltam azzal, hogy mit akar, én pedig rimánkodtam azért, hogy bár kettő lenne belőlem. Az egyik dolgozna és erősödne, hogy szembe tudjon szállni Mario-val, míg a másik itt dekkolna a Montgomery ház előtt, hogy meg tudja védeni Vicky-t.